Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Poroszló – Apon-hát

Poroszló belterületének keleti szélétől keletre 4,5 km-re, közvetlenül a Poroszló – Tiszafüred közötti Tisza-híd mellett északra, a Tisza jobb partján található az Apon-hát nevű lapos kiemelkedés, a közvetlen környék legmagasabb területe. A közelmúltban az Apon-háton jelentős földmunkákat végeztek, ezért leírását Patay Pál 1976 évi adatai alapján ismertetjük. Az erődítmény hossza 240 m, szélessége 140 m körülinek határozható meg. Relatív magassága az északi oldalon 2 m, a keleti oldalon 1,8 – 3,0 m között ingadozik. A Tisza felé eső keleti és az északi oldala meredek, nyugat felé enyhe lejtő határolja, délfelé pedig az összekeskenyedő rész laposan lejt, teljesen nyitott, a dombnak pereme nincs. Az északi oldalon, – Patay meghatározása szerint, „töltés” – sánc fut végig, mindkét vége röviden bekanyarodik a keleti, illetve nyugati oldalra, utóbbi oldalon kissé hosszabban, folytatása egyik oldalon sincs. Az északi és nyugati oldal alatt árok húzódik, mindkét oldalon középen a legmélyebb.

Az Apon-hát kiemelkedése jelenleg körülkerített magánterület, belső területén nyaraló villa áll.(...)

A sánccal kapcsolatban Patay Pál ásatása egyértelműen bebizonyította, hogy a korábbi véleményekkel ellentétben a sáncnak az őskori teleppel semmi kapcsolata sincs, annak megszűnte után hosszú idő elteltével emelték. Ennek időpontjára azonban semmi közelebbi adattal sem rendelkezünk. Leginkább középkori eredetét tételezhetjük fel. Poroszló és Tiszafüred között a jelenleg is álló Tisza-híd helye mindig fontos átkelő és vámszedő hely volt, amire Poroszlóval kapcsolatban már a 13–15. század óta vannak adatok,10 a sánccal erősített Apon-hát kiemelkedése feltehetően ezzel függött össze. Adatok utalnak ugyanakkor arra is, hogy az 1849. évi ún. tavaszi hadjárat során használták az Apon-hát sáncait, mivel a magyar honvédsereg a tiszafüredi hadműveleti bázist és a poroszlói Tisza-hidat fontos helyszíneknek tekintette, ahol a tiszai átkelőhely biztosítása megkívánta védőművek, ágyúállások és sáncok kiépítését.11 Ennek figyelembe vételével még az sem zárható ki, hogy csak 1849-ben emelték a sáncokat.