Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A premontrei szerzetesrend valószínűleg az Árpád-háziakkal és a rendalapító Norbert apáttal is rokonságban álló 

Hartvik püspöknek – Szent István nagyobbik legendája írójának – köszönhette azt a támogatást, amelynek eredményeként a 12. században sorra létesültek a rend monostorai Magyarországon. Közülük az egyik legjelentősebb a Vértes északi  részén álló Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett prépostság Majkon, a Csák nemzetség birtokán (a Majk elnevezés mai  alakjában a horvát majka – anya – szóra emlékeztet, s rokon alakú a Rajk, Vajk régi helynevekkel).A prépostság jelentőségét  bizonyítja, hogy hiteles helyi teendőket is ellátott. (A hiteles helyek feladata az ügyfelek kérésére vagy hatósági megbízás alapján közhitelű oklevelek, végrendeletek kiállítása volt a 13. század óta. Ismerjük a majki hiteleshely függő pecsétjének  feliratát is: „Sigillum Capituli de Maik” A pecsét képe a kis Jézust ölében tartó Szűz Máriát ábrázolta.)

Első okleveles említése 1235-ből való. Ezután gyakran előfordult különböző okiratokban, amelyek főleg  birtokaikról rendelkeztek. 1388-ban október 25-től november 4-ig Zsigmond király és felesége, Mária királyné a Vértesben tartózkodott. A király Majkról keltezett oklevelei bizonyítják, hogy a premontreiekhez is ellátogatott.  1495-ben Lőrincz majki prépost több más tanúval együtt jelen volt, amikor II. Ulászló király Újlaki Lőrincnek adományozta  Gesztes várát. Utolsó írásos említése 1516-ból maradt fenn: az okiratból arról szerezhetünk tudomást, hogy Majk a  csornai Szent Mihály prépostság fiókegyházai közé tartozott. A török időkben a szerzetesek elmenekültek a kolostorból.  Majkot ekkor a tatai várbirtokhoz csatolták. A 16. század közepétől az egyre romló állapotú uradalomnak sűrűn változtak a tulajdonosai. Új fejezet kezdődött a hely történetében, amikor 1727-ben gróf Esterházy József  kezébe került. Az erdőkkel övezett Majk-puszta 1200 hold területű volt. A birtokot szántóföldek, rét, legelő,  erdő, három malom, halastó valamint a volt premontrei kolostor és a román stílusban épült, háromhajós templom romjai alkották.

A romok helyén hamarosan megkezdődtek a kamalduli remeték rendjének építkezései.  A rend számára korábban gróf Ipolykéri Kéry Ádám, Veszprém megyei birtokos tett alapítványt, amelynek része volt az omladozó somlói vár is. A felajánlott anyagi eszközök azonban nem bizonyultak elegendőnek a tervek megvalósításához. Ekkor a Bécs melletti, kahlenbergi kamalduli kolostor perjele és tartományi főnöke, Radossányi László közbenjárására  Esterházy József gróf bocsátotta rendelkezésükre a majki birtokot. Az adományozás tényét 1733. július 28-án Tatán foglalták írásba. 

Már ebben az évben megkezdték a munkálatokat. Az alapító kegyúr arra is engedélyt adott, hogy Oroszlánkő és Gesztes vár romjait  és a vértesszentkereszti monostor köveit az építési munkálatokhoz felhasználják.

(forrás: Pro Vértes)