Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kallósd kerektemplom

A XIII. század közepe táján művészeti téren Magyarországon óriási változás következett be. Az 1241 —42. évi tatárjárás korszakot zárt le és korszakot nyitott az építészetben is. 

(...)

A Nyugat-Dunántúlnak ebben a megkésett romanikájában találjuk meg a helyét három kerek templomnak: Kallósd (Zala m.), Nagytótlak (Vas m .; Selo, Jugoszlávia) és a Bagodvitenyéd melletti Vitenyédszentpál (Zala m.) rotundáinak.

A három kis templom összefügg egymással. Alaprajzilag nagyon hasonlóak, aránylag kis méretű kerek hajójukhoz keleten patkóíves apszis csatlakozik, belső falukba lapos falifülkék mélyednek. Külső díszítésük is rokon, falukon kívülről kőarchitektúrára emlékeztető féloszlopok vagy félpillérek futnak fel. A kallósdi szentély és a vitenyédszentpáli nyugati bejárat élőfalazott kiemelése annyira hasonló módon történt, hogy ha összevetjük a többi analóg vonással, világosnak látszik: egy műhely alkotásaival állunk szemben. Mindezt még inkább megerősíti az a tény, hogy mindegyik téglából épült, s területileg is igen közel vannak egymáshoz. Figyelemre méltó az is, hogy Kallósd és Nagytótlak templomai Szent Miklós tiszteletére voltak felszentelve. Vitenyédszentpál rotundájának eredeti titulusa Szent István király volt; Szent Pál a templom barokk-kori védőszentje.

Szerkezetileg még a régi formát őrzik, de bizonyos részletekben már a gótika halvány hatása is megmutatkozik. A vitenyédszentpáli templom fülkéinek nagy része csúcsíves, de csúcsívesek a kallósdi fülkék és a diadalív is.

A három rotunda közül egyedül a kallósdiról tudjuk meglehetős biztonsággal, hogy 1263 után épülhetett. Kallósd eredetileg a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt, csak 1263 után került magánkézre s lett Orosz fiaié. A rotundát ők építtethették mint családi templomot. Orosz unokáját, Karacs fiát Miklósnak hívták. Talán az sem véletlen, hogy a templomnak és a fiúnak közös volt a védőszentje. A kallósdi templom a csoport legjobb kvalitású és feltehetően legkorábbi emléke. Egységében és részletformáiban is igen gondosan tervezett, finoman részletezett épület. Az urasági karzatához vezető, falba mélyedő lépcsőfeljárata jól mutatja építői szakképzettségét.

Forrás: GERVERS-MOLNÁR VERA - A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁG ROTUNDÁI