Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Répcekethely, Tábor

Elpusztult erődítés helye Répcekethely és Alsólászló között, a Rábca árterében, kettős vizes árokkal körülvett területen található, benne 18. századi, barokk magtárrá alakított épülettel.

Az 1545-ben a két falu között, akkor Alsó-Ausztria területén fekvő és a borsmonostori apátság birtokában levő „nemesközépmalom” birtokát ifjabb Jurisich Miklós – a hasonló nevű és Kőszeget 1532-ben sikerrel védő királyi kapitány unokaöccse – vásárolta meg. 1546 végén János nevű öccsével együtt nyújtotta be az alsóausztriai kamarához kastélyépítési kérelmét, amelyet I. Ferdinánd király nevében 1547-ben kapott meg, és annak alapján építtette fel nemesi kúriáját „In Modum fortalicij”. 1550-ig a környéken birtokokat vásárolt hozzá.

1554-ben Jurisich vejének, Petrinjei Horváth Gergelynek adta el az újonnan emelt „fortalitium seu castellum”-ot, uradalmával együtt. 1562-ben az új birtokos a borsmonostori apátság további birtokait foglalta el hozzá. Az ebből keletkezett per iratai említik „Tabor aliter Wykastel”-t, amely castellum formájára épített nemesi kúria. 1569-ben Horváth Gergely eladta az akkor répcefőinek nevezett „Wykastel, lingua Germanie Thabor”-t Bejczy Ambrusnak és fiának, Gergelynek, akiket Mérey Mihály nádori helytartó parancsára a vasvári káptalan birtokba is iktatott. Bejczy Gergely 1576-ban kelt végrendelete értelmében „Az kasteltky Thabornak newezthetik”, fiai és leányai örökölték. 1599-ben Miklós nevű fia 6000 forintért Dorottya húgának, Felsőkáldi Káldy Péter özvegyének adta át. Bejczy Dorottya ezt követően ment felségül Csemetey Istvánhoz, s a kastély az ő személyén keresztül a Káldyak és a Csemeteyek közös birtoka lett.

1634-ben Káldy Ferenc a saját részét Csemetey Györgynek adta át, akitől viszont 1644-ben rebellió vádja miatt elkobozták. A később kegyelmet kapott Csemetey 1646–1647-ben előbb Mikulics Tamás királyi személynöknek, azután pedig Johann Paraminszky császári ezredesnek adta zálogba. 1648-ban Csemetey örökös nélkül halt meg, a kastély visszaszállt a Káldyakra, akik még abban az évben Cziráky Ádám soproni alispánnak adták zálogba.

A 17. század utolsó negyedére ismeretlen úton jutott Branyik Péter birtokába, aki feleségére, Jakasich Zsuzsannára hagyta. Az özvegy másodszor Zichy Ádám felesége lett. 1673-ban ők adták tovább Draskovich Miklósnak, akitől – 1678-ban kelt végrendelete szerint – Esterházy Pál vette meg, és lékai uradalmához csatolta. Ettől kezdve Esterházy-birtok maradt. A Rákoczi szabadságharc alatt 1706-ban, a császáriak által védett erődítés egy kuruc–labanc összecsapás következtében, teljesen leégett. Helyére, megmaradt falainak felhasználásával épült később a jelenleg ott álló magtár.

Az egykori kastély területén 1962-ben ásatást végeztek. Ennek eredményeit az ahhoz kapcsolódó kutatás során megtalált, 1546-ból származó alaprajzi vázlatával együtt 1969-ben közölték. A vázlatos rajz az uralkodóhoz beadott építési kérelem melléklete volt. Azon a rajzról és az abba beleírt, német nyelvű szöveg alapján olyan kettős vizesárokkal körülvett és négy sarokrondellával erősített palánkfallal övezett, az egykori malomból alakított lakó épület téglalap alakú helye látható, amely emeletes és pártázatos volt. A palánkfal mögött magas töltés húzódott. A lakóépülettel szemben fából készült borospince helyezkedett el. A kastély harmadik épülete a két vizesárok közötti, fonott palánkkal védett külső övben, kapuja mellett álló istálló volt. Mindkét vizesárkon ácsolt fahíd vezetett át, a külső és a belső palánkon egy-egy magas tetős kaputoronnyal, amelyeken át felvonóhidas kapun lehetett bejutni a kastélyba. A rajz alján a Répce vizét bevezető csatorna íves vonalát ábrázolták.

A kastély építését meg előzően ez a csatorna a malom mellett folyt el és a kerekét hajtotta. Matthias Greischer majdnem másfél évszá zaddal későbbi, a kastély 1680 körüli képét ábrázoló metszete megváltozott képet mutat. Azon is kettős vizesárok látszik, de védőfal már csak a belső részt veszi körül, amely már téglából vagy kőből, sarokrondellák nélkül épült. A két vizesárkon keresztül vezető fahidak ugyan csak maradandó anyagból készült, emeletes és felvonóhidas kaputornyokhoz vezetnek. A kastély belső udvarán álló, kétszintes lakóépületnek a kapukhoz közeli részén L alakú toldás, a másik végén pedig további emelettel magasított torony emelkedik. Az épülettel szemben ekkor is létezett az 1546-ban berajzolt borospince, azonban csak a teteje látszik ki a védőfal mögül. Lényegében ugyanez a kép látható az 1690-ben kiadott, Burckhardt von Birckenstein-féle geometriakönyvben is, a Justus van der Nypoort által készített metszeten. Az ábrát kísérő szöveg jó fallal és kettős árokkal körülvett, szép kastélynak írja.

Koppány Tibor - Kastélyok a végvárak mögött - Késő reneszánsz és kora barokk kastélyépítészet
a 16–17. századi Dunántúlon. Balassi Kiadó 2014, 254-256. old.