Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zámoly - Szt. Lőrinc-plébániatemplom romjai

A középkorban a község mai területén ismereteink szerint három település alakult ki: Kerekszenttamás, Kér és Zámoly. Kerekszenttamást első ízben 1231-ben, Kért 1009-ben, falunkat 1193-ban említik az oklevelek. Zámolyt azonban már a honfoglalást követő években lakták, kialakulása a 900 körüli évekre tehető. Első írott említésének a XIV. századi krónika 1046-ra vonatkozó adatát tartják. Ekkor a menekülő Orseolo Péter magyar király egy itteni udvarházban három napig hősiesen védekezett támadói ellen. Végül a túlerő győzedelmeskedett, Pétert elfogták és megvakították. A későbbi századokban a Csák nemzetség birtoka, a XIV. században a csókakői váruradalom tartozéka és a Rozgonyiak tulajdona. Ebben az évszázadban már temploma és plébániaháza is állt, lakói elsősorban birkatartással foglalkoztak. A mohácsi csatát (1526) megelőző években 26 adózó jobbágycsaládot és két kocsmárost írtak össze. Népessége meghaladta a százötvenet. Székesfehérvár török kézre kerülése (1543) után Zámoly is a hódoltsági falvak sorsára jutott. Ideiglenesen el is néptelenedett, azonban az 1570-es évektől bizonyíthatóan ismét lakott hely. Gyakorlati újjászületése a XVII. század közepére tehető, adózó népességének száma akkor alig közelítette meg a mohácsi csata előtti esztendőkben ott élt lakosság létszámát. A községet a török hódoltság utolsó évtizedeiben benépesítők a református hitet vallották magukénak, Kálvin János tanainak követői. A török elleni felszabadító háború első esztendeiben, 1683-tól 1690-ig lakói elhagyták, biztonságot nyújtó nyugat-magyarországi végvárakba menekültek.

Forrás: Arcanum - Kézikönyvtár - Száz Magyar Falu - Zámoly - Zámoly Összefoglaló

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Zámoly - római katolikus temető 

A régi római katolikus temető területén fekvő középkori templomrom alaprajzának megismerését a temető újrahasznosítása tette szükségessé. A feltárást nehezítette, hogy az itt lévő, már jeltelen, 1900 körüli sírok teljesen tönkretették a rétegviszonyokat, sőt a falakat is. A feltárások eredményeként egy 15x6,5 m-es, egyhajós, patkó alakú szentélyzáródású templomot tártunk fel.  A hajó északnyugati sarkában egy középkori, melléklet nélküli sír került elő. Összesen hét ponton rögzítettük a kerítésfal nyomvonalát, amely torzított ovális alaprajzi formát mutat. A templom a XII. században már állhatott. {Siklós Gyula) 

Forrás: Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)Évi jelentés 1989–1992 – Jahresbericht 1989–1992Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. – Archologische Forschungen. p. 188–200.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

TEMPLOMROM a temetőben. A középkori Szt. Lőrinc-plébániatemplom romjai, 12. sz. 1683-ban még használták. Terméskőből épített templom romja, részben kiegészítve. Félköríves szentély, NY-i fala ma is áll. 

Forrás: Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)