Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kazincbarcika, Várhegy

Barcika és Sajókazinc 1947-es egyesülése után Sajókazinc, majd 1948 óta Kazincbarcika a település neve. Napjainkban Miskolc és Ózd után, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye harmadik legnagyobb városa. A várat a Tardona-patak széles völgyének délkeleti szélén találjuk, a mai Kazincbarcika–Újvárossal szemben. Egy mellékvölgy, amely egyben a külső vár határa is volt, választja el a mögötte, keletre emelkedő magasabb domboktól.

A Tardona-patak völgye fölé kb. 50 méterrel magasodó Várhegy tengerszint feletti magassága 205 méter. Minden oldala igen meredek. Az oklevelekben nem említett várat az eddigi régészeti kutatások szerint a 13. században építhették. A kétrészes vár központi dombját feltöltéssel emelhették. DNy-i oldalán, ahol a csatlakozó terep enyhébb lejtésű, árok övezi, amelynek nyomai jól kivehetők. A külső várat sánccal védték, ez kétoldalt, a nyugati oldalon hosszan, a keleti oldalon röviden csatlakozik a központi dombhoz és mindkettőnek a  vége lefut a mellékvölgybe. E völgy nyugati vége árokkal kezdődik, ami inkább az erózió következménye, mintsem emberi alkotás. A vár relatív magassága a délkeleti oldal völgye felett 22 méter. A központi, hosszúkás alakú dombtető relatív magassága kb. 12, hossza 27, legnagyobb szélessége 13 méter. A nyugat felé terjedő külső vár hossza 210, szélessége kb. 65 méter. A külső vár meredeken lejt DNy-felé, csupán a központi domb aljától 20 méterre, az árok külső széle mellett látható egy laposabb terület.

Várhegyen Kozák Károly végzett ásatást 1955-ben, amely a dombtetőnek kb. 1/3 részét tárta fel. 1,20 m mélységben a legtöbb helyen elérte a bolygatatlan sárga homokréteget. A dombtető közepén egy 6,2 × 5 m-es nagyságú, téglalap alaprajzú faszerkezetű épület körvonalai bontakoztak ki.  A feltárás során számos – részben festett és mázas - kerámialelet, egy taréjos sarkantyú, 3 db számszeríj nyílhegy valamint sok állatcsontok került elő. A Várhegyen feltárt, kizárólag a 13-14. századra keltezhető leletek között előkerült néhány olyan késő középkori tárgy is, melyek egy rövid, az előző korszaktól független 15. századi periódusra vallanak. A külső vár kialakításának idejére és vár újra hasznosítására feltételezhető a térség huszita megszállásának időszaka.

A Várhegy területe eredetileg Kazinc falu területéhez tartozott. Kazinc birtokáról tudjuk, hogy 1240-ben várnépek lakták. 1267-ig Ákos nembeli Ernye bán kezén volt, aki ekkor – királyi hozzájárulással – átadta Drugh fia  Sándor szabolcsi ispánnak. Később a borsodi ispán kezelésében lévő királyi honorbirtok, a Dédesi vár uradalmához tartozott egészen 1385-ig, amikortól Mária királyné adományaként Serkei Lorántfi és a rokon Feledi-, Kazai családok közös birtoka lett, akik még a 16. sz. közepén is birtokolták. Vámszedő hely is volt a valószínűleg mezővárosi rangú helység.

Források:

Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. Budapest–Miskolc, 2007.

Szörényi Gábor András: Gondolatok a késő Árpád-kori nemesi várak funkciójához... - Castrum Bene 13. 2011