Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lajosmizse - Pusztatemplom 

1995 júliusában került sor a város határában álló „Pusztatemplom" régészeti kutatására. A kutatás feladata az volt, hogy tisztázza a templom alaprajzát, próbáljon támpontot nyújtani az épület korát illetően. Ezt követően kerülhet sor a romok helyreállítására. 

A templom és a középkori falu területén a két világháború között Szabó Kálmán folytatott ásatásokat. Ennek eredményeként megrajzolta az épület alaprajzát, de újabb feltárásainak ismeretében meg kell kérdőjeleznünk annak hitelességét. A templom pusztulását a XVI. század közepére keltezte. Mai formájában csupán a sokszög- záródású szentély támpillérekkel megerősített falai állnak, ezektől Ny-ra végeztünk feltárásokat. 

Kutatásaink során bebizonyosodott, hogy a hajó falait mindenhol kiszedték, csupán helyenként hagyták meg az alapozás alaktalan köveit, ill. a kiszedési árok visszatöltését. A hajó D-i oldalán megtaláltuk a templomrom kidőlt falát, amely közvetlenül a földfelszínre feküdt. Az É-i hajófal kiszedési árka jelentősen túlnyúlt az épület feltételezhető Ny-i záródásán, majd félkörívesen D felé fordult és megszakadt (kerítés?). A templom Ny-i zárófalát nem sikerült megtalálnunk ott, ahol azt a korábbi ásató jelölte. Ezzel szemben ettől K-re és az É-i falalapozásnak befordulását véltük felfedezni (ebben az esetben a templom belső hosszúsága 9 m lenne), ám D felé semmilyen folytatását - még falkiszedés nyomát sem - sikerüli megfigyelni. Az É-i oldalon nyomon követhető kiszedési árok alján agyagcsíkot figyeltünk meg, amelyhez hasonlót máshol nem találtunk. Gyanítható, hogy egy korábbi - talán Árpád-kori ? - templom alapozásának nyomára bukkantunk. 

A feltöltésben szétdobált embercsontokat, kevés - nem keltező értékű - kerámiát és vasleletet találtunk. Az első bolygatatlan réteget - 140 cm mélyen találtuk meg, ebbe mélyedtek a legmagasabban található érintetlen sírok. Ezek közül említésre érdemes két, 7-8 éves kislány sírja, az egyik DNy-ÉK, a másik ÉK-DNy-i tájolású volt. Mindkettő tarkóján pártamaradványokat, gerincoszlopánál felsőruházat szövetét figyelhettük meg. A párták alapján a két kislányt a XVI. század folyamán tették a sírba. További sírok - immár a temetőn kívül - is előkerültek (köztük egy Zsigmond-kori éremmel), ám a sírok a templomfalakkal semmilyen viszonyban nem álltak, így az épület korára nem nyújtottak támpontot. A jelenleg romosán álló templom korát az irodalomban hol XIV. hol XV. századinak határozták meg. Bár pontosabb keltezésre mi sem vállalkozhatunk, tekintettel a korábbi épület nyomaira, támogatjuk azt a feltevést, amely szerint a falu és egy hozzá tartozó templom már az Árpád-kor vége felé vagy a XIV. század folyamán állhatott. Az épület alaprajzi bizonytalanságai miatt a templomnak csak a részleges - azt romként bemutató - helyreállítását látjuk megoldhatónak. 

Forrás: Cumania - Múzeumi Évkönyv Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)Wicker Erika–Kustár Rozália–Horváth Attila: Régészeti kutatások Bács-Kiskun megyében (1990–1995) - Konzulens: V. Székely György RégFüz Ser. I. No. 49. 1997. 108-109.  -  Fülöp András (1995)