Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ladánybene - Pusztatemplom

A területen talált falunyomok és leletek példásan mutatják, hogy Benén tovább folytatódott az élet a tatárjárás után. Az új falu, a korábbi Árpád-kori teleptől dél-keletre „a Hornyák-dombtól kb. 1,5 kmre, a Templom-dűlőben húzódó dombháton telepedett meg újra." Ennek központja a jelenlegi pusztatemplom és közvetlen környéke volt, amely a 15. századi írott forrásokban Beneszállás néven ismeretes.

...

A benei templomot a kornak megfelelően döngölt, kb. 1 méter széles agyagalapozásra építették. Feltételezhető, hogy az alapot és az erre rakott követ, a szokványos és a területen megtalálható homoki mészkő (darázskő) is adta. A benei templom régészeti kutatásával először Szabó Kálmán, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója foglalkozott. Több évtizedes munkássága alatt kötelességének tartotta a Kecskemét környéki falvak és templomok feltárását, azok topográfiai meghatározását, és az onnan származó leletek beillesztését az ország területén feltárt hasonló korú leletek sorába. Az 1930-as évek közepének megfelelő tudományossággal, Szabó így jellemezte a félköríves vagy patkós szentélyzáródású benei templomot, amelynek hossza 7,50 szélessége négy méter volt: „A benei puszta templom kiásott falmaradványai arról tanúskodnak, hogy a román korban ez kisebb, korábbi, egyhajós félkörös apszisú templom létezett, amely minden valószínűség szerint az első tatárjárás idején, 1241-ben pusztult el. Ezt nemcsak a templom alapjának románkori formája, hanem a templom körül lévő temetőben talált XI.-XII. sz.-beli nagyszámú sír igazolja, de ezt bizonyítja még azon egyszerű saroklevél, amely a templom omladékai közül került elő'."

...

A ladánybenei templom 1980-as feltárása alapján pontosabban rekonstruálhatjuk az eredeti állapotot és összevethetjük az egyes feltételezésekkel.74 A feltárás során láthatóvá vált a kővel és agyaggal készített mintegy 40-50 cm vastag alapozás, amelyre az 1,3-1,4 méter széles alapfalat rakták. Ez habarcsba ágyazott, összetört kőből készült. A templom falait, hasonlóan a mizsei és lajosi templomhoz, a későbbi évszázadokban különböző építkezésekhez és tanyaalapozásokhoz kiszedték és elhordták a környék lakói. Ez nehezítette az eredeti fal és szerkezet rekonstruálását, így a Szabó Kálmán által felállított elméletet nem sikerült megerősíteni, mivel a kisebb, valószínűleg kora Árpád-kori alapot nem lehetett azonosítani. A nagyobb alap viszont megfelelt a Szabó Kálmán által rajzolt templom alaprajzának, egy 13,3 méter hosszú és 8,6 méter széles nagyobb templomnak. A nagyobb templom északi részéhez csatlakozott még egy sekrestyének tartott, körülbelül 4,30-3,00 méter nagyságú építmény.

Az összevetett leleteknél az építési stílus és struktúra valószínűsítette, hogy a ladánybenei pusztatemplom alapja a 12. század végén vagy a 13. század elején készült. Ez mindenesetre magyar lakosságot tételez fel, és nem a tatárjárás után beköltöző nagyszámú kun telepest.

Forrás: Kürti László - LADÁNYBENEI ÉVSZÁZADOK - Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Ladanybene/pages/Ladanybenei_evszazadok/000_konyvinfo.htm