Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DIÓSJENŐ-POGÁNYVÁR

A sáncvárra a legkorábbi írásos adatunk három kéziratos határ járási térkép az 1781—85 közötti időből, amelyeken feltüntetik a sáncokat. Minden közelebbi adat nélkül később is említik.1889—1890 között Könyöki József járt a helyszínen, feljegyzései azonban elvesztek. A sáncvár utolsó ismert említése ugyancsak tőle származik. Az 1950-es években Patay Pál járta be a területet. E munka szerzőinek figyelmét első ízben Vastagh Gábor hívta fel a sáncra 1967-ben, személyes útmutatása mellett.

A Pogányvár nevű hegy Diósjenőtől Ny-ra, kb. 5 km-re, a Csóványos tömbjétől ÉK-re kinyúló gerinc végét foglalja magába. A gerinctől keskeny, bemélyedő, természetes eredetű nyereg választja el, amiből kb. 10 m-es meredek oldal vezet fel a hegy legmagasabb pontjára. A hegyet ÉNy felől a Rózsa-patak, DK felől a Pogány-patak völgye kíséri, igen meredek oldalakkal, ÉK felé pedig erős lejtővel, az említett két patak találkozásánál ér véget. A hegy felső részének, ahol a sáncvár is van, tszfm. 826 m, a két patak feletti relatív magassága átlag 330 m. Fekvése a védelem szempontjából előnyös, de nem uralkodó. Szűk völgyek és szomszédos, hasonló magasságú hegyek között félreeső helyet foglal el. Az egész területet erdő fedi.

A sáncvár legmagasabb pontját DNy-i sarka jelenti, a hegynyereg felől. Innen EK-i irányban, a meredek lejtőn helyezkedik el a telep, hosszan elnyúló, aránylag keskeny alakban. A sánc teljesen körbeveszi. A hosszú Ny-i és a rövid E-i, illetve D-i oldalán jó fenntartású, belső magassága átlag 1 m. Az E-i oldalon belső árok is kíséri. A K-i oldal széle alatt a hegyoldal még meredekebbé válik, csak középtájon figyelhetünk meg rövid szakaszon alacsony sáncot, egyébként csak terasz, illetve perem alakjában maradt fenn. Lehetséges, hogy az itteni sánc a telep belsejének meredek lejtője felől már feltöltődött. A sánccal körülzárt terület hossza 320 ni, szélessége 70- 100 m között váltakozik, területe 2,71 ha. A belső terület a meredek lejtő miatt nemigen alkalmas településre, ezért több teraszt is építettek. Ezek nyomokban ma is elég jól kivehetők, de feltöltődésük miatt a felszínről nehéz megállapítani az összefüggéseket.

A sánccal kerített belső területen a felszínen sok cserepet gyűjtöttünk, valamennyi meghatározható töredék a Kyjatice-kultúrából származik. Ezek alapján a sáncvár a késő bronzkorban keletkezett.

Forrás: NOVÁKI GYULA • SÁNDORFI GYÖRGY • MIKLÓS ZSUZSA - A BÖRZSÖNY HEGYSÉG ŐSKORI ÉS KÖZÉPKORI VÁRAI