Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

KEMENCE-MAGOSFA

A következőkben leírt földvár az irodalomban nem szerepel. A Csóványos 939 m magas tömbjétől ÉNy-ra, 1,3 km-re emelkedik a Börzsöny második legmagasabb hegye, a 914 m-es Magosfa, relatív magassága 4—500 m. A kettő között kb. 50 m-rel alacsonyabb szinten szélesen elterülő hegynyereg van. Erről az oldalról a Magosfára enyhe lejtő vezet fel, de a többi oldalról rendkívül meredek. A hegy tetejét széles, viszonylag egyenletes felületű plató foglalja el, kissé emelkedik Ny-i irányban, majd sziklában végződő hegyesszöggel zárul. Szélét több helyen természetes eredetű sziklaomladek szegélyezi, de ugyanilyent találunk a belső terület Ny-i kétharmadában is. Az egész területet erdő fedi.

A platót sánc veszi körbe, helyenként az említett sziklaomladékokat is felhasználva. A sánc a telep DK-i végében földből készült, ugyanitt van az egyetlen kapunyílás, kissé behajtó sáncvéggel. A többi oldalon csak kősáncot találunk, ami az erősen sziklás környezet következménye. A sánc belső magassága több helyen 1 m körüli, de többnyire ennél alacsonyabb. Az É-i és K-i oldalon hosszú szakaszon a sáncnak nincs már belső magassága, de a perem alatt a sok legurult kő ezeken a részeken is egykori kősáncról tanúskodik. A sáncvár hossza 300 m, legnagyobb szélessége 150 m, területe 2,5 ha.

Az egész belső terület felszínén előfordulnak edénytöredékek, ez a körülmény állandó lakottságra utal. A többi börzsönyi késő bronzkori erődített telephez képest eddig kevesebbet és csak díszítés nélkülieket találtunk, de anyaguk alapján ezek is késő bronzkoriak, minden bizonnyal ugyancsak a Kyjatice-kultúrába sorolhatók. Ezt a kormeghatározást támasztja alá az erődített telep mérete és földrajzi körülményei is, ha összehasonlítjuk a többi hasonló korú börzsönyivel.

Forrás: NOVÁKI GYULA • SÁNDORFI GYÖRGY • MIKLÓS ZSUZSA - A BÖRZSÖNY HEGYSÉG ŐSKORI ÉS KÖZÉPKORI VÁRAI