Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szinóbánya Strieborná

Az urnamezős időszaktól a vaskor kezdetéig (Kr. e. 13-8. század) terjedő időszak fontos régészeti lelőhelye Szinóbánya komplexuma ami a nyílt településből és temetkezési helyből, valamint a Strieborná-hegyi sáncvárból áll.  A kutatás tárgya elsősorban a temető volt. A kutatások értékes információkat szolgáltattak a pilinyi (a magyarországi Piliny lelőhelyről elnevezett) és a kyjaticei (a szlovákiai Kyjatice lelőhelyről elnevezett) kultúráról, az eddig feltárt 290 sírból származó régészeti leletek alapján.

A Strieborná alatti települések megjelenése összefüggött a bronzkor népességének vándorlásával. Így kezdődött Szinóbánya népeinek története, akik itt temetkeztek. A délkeleti fekvésű lejtőn lévő temetkezési hely évszázadokon át (a Kr. e. 13. századtól a Kr. e. 8. századig) folyamatosan szolgált. 

A települést és a sáncvárat csak kisebb régészeti leletek, kerámiák és egy 1866-ban talált, ma már eltűnt bronzkard bizonyítja. A terepi megfigyelések bizonyítják, hogy a Striebornán egy központi sáncvár állt akropoliszokkal. A település és a Strieborná alatti temetkezési hely használata a Kr. e. 8. században megszűnik. Az őskori település a Kr. e. 3. és 2. század fordulóján ismét betelepül. A településről származó kerámia, valamint a talált pompás vascsat fontos nyoma a kelták betelepülésének.

A Poltári járásban található Szinóbánya község fölé magasodó Strieborná-hegy a 719 méteres tengerszint feletti magasságának köszönhetően uralja a környéket. A teteje erdős, szép sziklaalakzatokkal szabdalt. Az itt levő erődítményből a sáncok maradványai ma is láthatóak. A Strieborná könnyen megközelíthető a zöld jelzésű túraúton Szinóbánya és Lónyabánya felől.