Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csenger, református templom

Eltekintve a hajó északi bővítményétôl, a kutatások alapján a templom egységes építkezés eredménye. Keltezésére részben rendelkezésünkre áll egy írott forrás. Az 1322-es oklevél ugyanis egyértelmûvé teszi, hogy Csengernek ekkor még nem volt saját temploma, azaz a mai épületnek ezután kellett felépülnie. Az okiratban engedélyezett fakápolna, a feltárt korábbi szentélyzáradék és a jelenlegi templom bizonyos részletformái a datálást illetôen azonban látszólag ellentmondanak egymásnak. Míg ugyanis a fakápolna említése és a korábbi szentélyzáradék léte, azaz az eredeti elképzelés legalább kétszeres módosítása a ma álló épület keltezését az oklevél dátumához képest időben felfelé tolná el, addig a templom román kori formái minél előbbi datálást kívánnának meg a XIV. századon belül. Az építőanyag megváltoztatása, amihez normális viszonyok között nyilván újabb engedélyt kellett beszerezni, de főleg a korábbi szentélyzáradék – amennyiben elfogadjuk azt a feltételezést, hogy egy nem megvalósult templom maradványáról van szó – a mai templom építésének kezdetét legkorábban az 1320-as évek második felében, végén jelöli ki. Az építkezés felsô időhatárát ennél csak bizonytalanabbul tudjuk meghatározni. Arra a kérdésre ugyanis, hogy meddig képzelhetô el Magyarországon román kori formák alkalmazása még a XIV. században is – amennyiben nem számolunk historizáló tényezôvel, s erre itt semmilyen indokunk nincs, nehéz válaszolni. Egy ilyen, a falusi templomok sorából egyértelmûen kiemelkedô méretû épületnél a század közepe után azonban ez már nem valószínû. Mindenesetre sajátos, hogy a csengeri templom összképébôl még nem annyira a keskeny, rézsûs, román ablakok, mint inkább a funkcionális szempontból indokolatlan, vaskos és nehézkes támpillérek „lógnak ki”. 

Az eredeti elképzelés kétszeres módosítása felveti azt a kérdést is, hogy miért döntöttek a tervezett fakápolna helyett, vagy nem sokkal annak elkészülte után egy jóval reprezentatívabb, időtálló anyagból készült templom mellett. Ez leginkább azzal állhatott összefüggésben, hogy a kápolnára engedélyt kérő személynek a településsel kapcsolatos korábbi terveiben valamiféle módosulás következett be. Figyelemreméltó adat, hogy a szóban forgó személy, Csaholyi Péter fia „Nagy” János 1332-ben már feltehetôen Csengerben lakott, ráadásul úgy tűnik, hogy Jánosi ettől kezdve fokozatosan vesztette el korábbi szerepét. Csenger későbbi, a környezetébôl kiugró fejlődésének, mezővárossá és megyeszékhellyé válásának tehát valószínűleg itt, a templomával kapcsolatos elképzelések többszöri módosítása körül tapinthatók ki a gyökerei, s ennek személyi háttere is gyanítható. A Káta nemzetségbôl származó Csaholyi „Nagy” János, aki mint Szécsényi Tamás erdélyi vajda és országbíró familiárisa 1332-ben annak kőhalmi várnagyaként, 1333–1334-ben pedig Külső-Szolnok megyei alispánjaként tűnik fel, valamikor 1322 után – talán kedvezôbb fekvése miatt – Csengert szemelte ki a család (új) birtokközpontjául. Ennek megfelelôen minél reprezentatívabb egyházat igyekezett emelni a faluban, amely épület méretei és minősége alapján ahhoz hasonlóan emelkedik ki a környezô falvak templomai közül, ahogy maga Csenger is kitűnik e települések sorából; s kézenfekvőnek tűnik az is, hogy a kegyúr az új temploma számára minél előbb igyekezett megszerezni az önálló plébániai rangot. Ha a régészeti és mûvészettörténeti eszközökkel az épület keletkezését az 1320-as évek második fele, vége és a század közepe között nemigen lehet pontosabban meghatározni, az építtetőre vonatkozó fenti adatok ezt leginkább a 30-as évek környékére valószínűsítik.

Forrás: Papp Szilárd - Csenger, református templom