Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A tatai Öreg-tó partján sziklára épült vár központjában eredetileg egy szabályos, négyszög alaprajzú, belsőtornyos várkastély állt, sarkain egy-egy négyzetes saroktoronnyal. A korábbi kutatások alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a ma is álló és a földszinti részeken a 3 métert is meghaladó falvastagságú, négyemeletes, sátortetővel ellátott keleti tornya a Csák nemzetség által épített lakótorony lehetett. Az újabb feltárások eredményeként kutatóink álláspontja szerint e torony fala csak a második emeletig középkori, és a Zsigmond-kori várkápolna pedig e keleti toronyhoz csatlakozó, feltehetően zárt udvaros épület részei lehetnek, melynek építése a XIV.század második felében a Laczkffyak nevéhez fűződik.

1397-1420 között, Zsigmond király uralkodása alatt épült ki a szabályos, négyszög alaprajzú négy tornyos vár. A tornyokat az északkeleti, és délkeleti és az északnyugati oldalakon kétemeletes, egy helyiségsoros, a földszinti részeken 2-3 helyiségből álló épületszárnyak kötötték össze. Az északkeleti szárny középső részén épült meg a várkápolna, melynek alapfalai és lépcsője az újabb ásatások során felszínre kerültek.

A várat a délnyugati és az északnyugati oldalon védte vizesárok, míg a többi oldalán maga a tó és ennek mocsaras része övezte. A várba csak az északi sarkon épült, kaputoronnyal védett bejáraton át lehet bejutni, amelyhez az előtte épült és az árkon átvezető híd vezetett. Mátyás király építkezései során a belső udvart kétszintes kerengővel vették körül, és a vár belső termeit gazdagon újradíszítették. A mohácsi csatvesztés utáni harcok alatt súlyosan sérült vár helyreállításával Suess Orbán hadmérnököt bízták meg, aki 1568-ban elkészítette az ó-olaszbástyás rendszerű erődítmény tervét. E tervek alapján megerősítettél a vár nyugati sarkán levő rondellát, felépítették a külső bástyákat, így a Ferrandó-, a Rosenberg- és a Kecske-bástyákat. A helyreállítási munkálatokról részletes tájékoztatást Suess 1577. évi jelentése nyújt.

A török hódoltság harcai során felrobbantott, majd a császári csapatok által felgyújtott vár helyreállítására a XVIII. században Fellner Jakab készíti el a nagyszabású, hatalmas barokk palota terveit, de ennek kivitelezésére anyagi okok miatt elmaradt, helyette csak kisebb javításokat végeztek el, míg nagyobb átalakításokra 1815-ben, majd 1896-1897-ben, valamint 1954 után került sor.

Tata - amely 1260-ban még csak falu, de 1305-ben már mezőváros - a honfoglalás után jutott a Csák nemzetség birtokába. Amikor 1326-ban Károly Róbert királlyal e család más birtokokért elcserélte, Tatának még nem volt vára. A XIV. század második felében, 1380-ban Laczkffy István nádoré, majd 1397-ben, meggyilkolása után, Zsigmond király birtokába jutott, aki már 1390-ben is itt adta ki egyik oklevelét.

A király 1424-1426 között csaknem folyamatosan itt lakott, itt fogadta Frigyes meisseni őrgrófot, VIII. Erik dán királyt, Lazarevics szerb fejedelmet, Paleologus Manuel bizánci császárt és Jagelló Ulászló lengyel királyt.

Zsigmond 1426-ban 8000 forintért zálogba adta Rozgonyi Istvánnak "Castrum Thatha"-t. Rövid ideig Albert király és özvegye, Erzsébet királyné birtoka volt, majd 1439-ben ismét Rozgonyi Istvánnak zálogosították el. Mátyás király 1458-ban megerősítette ugyan a Rozgonyiak birtokjogát, de az időközben rommá lett várat 1465-ben visszaváltotta, és a palotát díszesen újjáépítette.

A vár körül hatalmas tó és vadaskert terült el, ahol a király nagy vadászatait rendezte meg. Mátyás halála után 1494-ig Korvin Jánosé, aki ez évben a főurakkal kötött egyezség alapján Tata, Pozsony és Komárom várakat 40 000 forintért II. Ulászló királynak adta át.

A mohácsi csatavesztés után János király számára Ráskay Gáspár foglalta el, de Tata is Ferdinánd kezére került. A török által 1529-ben felégetett vár János király birtokában volt 1540-ig. Ezután Perényi Péteré 1542-ig, majd 1543-ban ismét a török gyújtotta fel a várossal együtt.

Az oszmán terjeszkedés idején Komárom elővára, melyet a török 1558 májusában elfoglalt. 1566-ban Thury György palotai várkapitány szabadította fel. A harcok során súlyosan sérült várnak Suess Orbán tervei alapján történt helyreállítása után, 1594-ben, Szinán pasa 200 000 emberrel vette ostrom alá, és kéthónapi véres harc után sikerült elfoglalnia. Három év múlva gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány vette vissza, azonban még ebben az évben ismét a töröké lett, de Pálffynak rövidesen megint sikerült visszafoglalnia. 1603-ban a császáraik birtokolták, majd 1605-ben Bocskai szállta meg, de 1606-ban a bécsi béke alapján ismét a császáraiké lett.

A sorozatos ostromok során sérült és 1624-ben helyreállított várat a király neboiszai Balogh Istvánnak zálogosította el, majd 1646-ban III. Ferdinánd Csáky Lászlónak adományozta. Kara Musztafa török vezér Thököly Imre segítségével 1683-ban a várat elfoglalta és felrobbantotta.

Az ezután keltezett iratok düledező romokról írnak, melyet tartozékaival együtt a Csáki család fiúágon történt kihalta után 1697-ben Krapf Ferenc József hadi és kamarai megbízott kapta meg szolgálatai jutalmául, A vár teljes lerombolását I. Lipót 1702-ben rendelte el, de annak végrehajtását II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. Vak Bottyán kurucai 1704-ben elfoglalták, viszont 1706-ban már ismét a császáriaké lett, akik Krapfnak a birtokot visszaadták. E családtól 1727-ben Eszterházy József vásárolta meg 343 524 forintért, és e család birtokában volt 1945-ig.

A várat a hetvenes években az OMF táratta fel B. Szatmári Sarolta régész vezetésével, és helyreállította Erdei Ferenc (OMF) építész tervei alapján.