Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szamostatárfalva, református templom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZATMÁR VÁRMEGYE monográfiájában:  ”Tatárfalva (Szamostatárfalva), kisközség, 57 házzal és 364 magyar lakossal, kik főként ref. vallásuak. Határa 790 k. hold. Nevét már 1458-ban mai alakjában írják. Ősi birtokosa és a XIV. században egyedüli ura a Tatár család volt. 1406-ban Eőry Ambrus és Bálint is kapnak benne részt Tatárfalvi Tatár Ambrus és fia, János mellett. Még ebben a században a Pátyodi, Csomafalvi, Kispiricsei, Csathó és Mikolay család lesz az ura és a Tatár család megszünik szerepelni. A Zsarolyániak 1505-ben, a Szőlősiek 1519-ben és Vatay Gáspár 1571-ben szerzik meg. 1640-ben Göde Judit és Torday János kapnak benne részt és 1754-ben Csomaközy Zsigmond, Krisztina és Zsuzsánna. A század végén urai az Ilosvay, Décsey, Pogány, Menszáros és Diószeghy családok. A XIX. század közepéig még 159a Pongrácz, a Gyene és Nagy család. Most nagyobb birtokosa nincsen. A községben református templom van, a mely Rómer Flóris szerint a XIV. századból való. Henszlmann azt mondja róla, hogy; „nevezetes azért, mert Magyarországon az egyetlen ismert példány, a melyben kétszínű tégla felváltott rakásával a külső falakban színes rakás idéztetett elő. A tégla vörös és fekete. A polichrom hatás főlép az ablakívekben tünik fel.” 

Szakács Béla Zsolt - Szamostatárfalva, református templom írásában: ”... a templom nagyrészt egy periódusban készült. Megerôsíti ezt Czeglédy Ilona ásatása is, aki egységes építési idejûnek találta az alapozást. Ennek során épült fel polikróm falazással és idomtéglák felhasználásával a sokszögzáródású, vélhetôleg boltozott szentély, az ehhez délrôl kapcsolódó sekrestye és a boltozatlan hajó a déli kapuval. Ennek idejét a szentélyforma miatt legkorábban a XIII. század második felére tehetjük, de a félköríves nyílások miatt ennél sokkal késôbbi idôpont sem jöhet számításba. Figyelembe kell azonban venni, hogy a környéken a román jellegû formák még a XIV. század elsô évtizedeiben is használatban voltak (pl. Csenger, amellyel templomunkat a polikróm falazás is összeköti). Így nem zárhatjuk ki a XIV. század eleji építkezést sem, amely egybevágna a Tatár(falvi) család felbukkanásával, és elsô, komolyabb megyei szerepet játszó tagjának, a Gutkeled nembeli Kútéri „Tatár” Istvánnak a korszakával. Egy késôbbi átalakítás eredménye lehet a nyugati kapu kialakítása, ennek szemöldökgyámos formája azonban nem a XVII. századra, hanem még a gótika korszakára vall. Kerny Terézia egy XIV. század végi gótikus átalakításról ír, ami elfogadható. Ekkor már a népes Tatárfalvi család tagjai szerepelnek az oklevelekben, akik, mint a falu birtokosai és a templom kegyurai, egy szerényebb, de a templom közlekedési rendszerét jelentôsen befolyásoló átalakítással járultak hozzá az épület modernizálásához. A késôbbiekben a szétaprózódó birtok tulajdonosai csak kisebb javításokat végeztethettek, és ennek köszönhetô, hogy a már mûvészettörténetírásunk alapító nemzedéke által is nagyra tartott templom valóban hitelesen képviseli a terület építészetét a késôi romanika és a gótika átmeneti korszakából”.