Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Csíksomlyói kegytemplom-ferences kolostor

A ferences rend obszerváns ágának letelepedése Csíksomlyón az 1440-es évekre tehető, legalábbis erről tanúskodik IV. Jenő pápa bullája, melyben hétévi búcsút engedélyez azoknak, akik a Csíksomlyón épülő templomot bármilyen adománnyal segítik, vagy Sarlós Boldogasszony ünnepi hetében meglátogatják. Az új gótikus templom homlokzatán, az 1448-as évszám volt látható a befejezés időpontjaként. Erről a templomról Losteiner Leonárd, ferences történetíró feljegyzései alapján alkothatunk képet, aki 1826-ban halt meg, tehát saját szemével látta a lebontás előtt álló régi templomot. Eszerint - mint a szerzetesrendi templomok általában - hosszú szentéllyel rendelkezett, egyetlen tornya a déli oldalon, a hajó és a szentély találkozásánál emelkedett. Nyugati homlokzatán egy freskó volt, mely Krisztust a kereszten, Máriától és János evangélistától közrefogva jelenítette meg, mellettük Szent Ferenc alakja is feltűnt. Belső berendezéséről nem sokat tudunk, a feljegyzések szerint a főoltáron hatalmas kereszt állt. A régi templom a mai épület déli fala mellett állott, helyét az 1732-ben megnyitott, ma is meglévő kripta elhelyezkedéséből lehet meghatározni.

A XVII. század első felében a templom nagyobb méretű javításon és belső átalakításon esett át. 1661-ben a török-tatár csapatok a templomot és a kolostort is felgyújtották. A templom nagy károkat szenvedett, fedele leégett, a torony megrongálódott, belső berendezése a Szent Antal oltár és a Mária szobor kivételével elpusztult. A pünkösdi búcsú fellendülése következtében a templom méretei nem feleltek meg az igényeknek, tovább bővítik Gáspár Ferenc házfőnöksége idején. 1730-1731-ben csíkszentkirályi Bors Mihály özvegye, zsögödi Mikó Judit adományából kibővítik a Szent Ferenc kápolnát, a Szent Mihály kápolna irányában karzatot emelnek hozzá, a sekrestyét kibővítik kelet felé, a templom köré védőfalat építenek az esetleges újabb betörésekkel szembeni védekezés érdekében. A XVIII. század végén már egyértelművé vált, hogy a gótikus templom nem tudja befogadni a búcsús tömeget, ezért egy egészében új, nagyméretű templom felépítésén gondolkodnak. Az alapkőletételre 1804 májusában került sor. A templom 1876-os kifestése után sor kerülhetett az ünnepélyes felszentelésre, melyet Fogarassy Mihály püspök végzett 1876. augusztus 20-án.

A kolostor épülete a mai formájában a XVIII. század második felében épült ki. A gótikus templomhoz csatlakozó kolostorról csupán annyit tudunk, hogy egyetlen szárnyból állt, belsejében középfolyosóval, melyről két oldalra cellák nyíltak. 1650-ben a templom javításával egyidőben Damokos Kázmér házfőnök a kolostor javítására embereket kért a gyergyói alkirálybírótól. 1661-ben tetőzete teljesen leégett, belseje is nagy károkat szenvedett. 1733-ban újjáépítik az ebédlőt, 1758-ban fognak hozzá a barokk stílusú kolostor felépítéséhez. Fogarassy György, akivel szerződést kötöttek a munkálatok elvégzésére, az északi szárnyban megszűnteti a középfolyosót, a többi szárnyat alapjaiból emelte. Az északi rész 1770-ben, a nyugati szárny 1777-ben, a déli pedig 1779-ben készült el. 1877-ben nagyobb méretű javításokat végeznek, lebontják a nyugati oldalhoz csatolt nyomdaépületet, a kolostor kialakításában azonban lényeges változás nem történt.

Forrás: https://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=309