Nagycsanád - Marosvár - Szent Gellért monostora
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - TORONTÁL VÁRMEGYE monográfiájából:
"Szent Gellért monostora.
Nagycsanád. Azelőtt Szerb-Csanád. A Maros balpartján fekvő nagyközség. Házainak száma 1048, lakosaié 5710, a kik közűl 153-an magyarok, 2048-an német-, 1856 román-, 1653-an szerbajkúak, római katholikusok, görög-katholikusok és görög-keleti vallásúak. Egyike a legrégibb helységeknek, mely már Szent István király uralkodása alatt is nevezetes szerepet játszott. A legrégibb oklevelekben Marosvár név alatt találkozunk vele. Szent István király uralkodása alatt Ajtony törzsfőnök tartományának volt a székhelye, a ki itt az akkori Görögországból, Viddin környékéről hozott építőmesterekkel templomot, palotát és monostort építtetett. A mint Ajtony hatalma mindegyre félelmetesebbé vált, Szent István Csanád ispánra bízta megfékezését. Csanád ispán a nagyőszi sikon levervén Ajtonyt, a ki a csatában életét veszítette, István király Marosvár vidékét külön vármegyévé alakította s igazgatását Csanád ispánra bízta, megparancsolván néki, hogy az új vármegyét Csanád vármegyének nevezzék. 1030 táján Marosvárt püspöki székhelylyé jelölte ki és Gellértet nevezte ki az első csanádi püspöknek. Ezzel Marosvár felvirágzásának az alapját is megvetette. Gellért építtette a székesegyházat, a püspöki palotát, a káptalan lakát, majd a Boldogságos Szűz tiszteletére is külön monostort állíttatott. E nagyarányú építkezések részére Olaszországból hozatott kézmíveseket, a kik Marosvárott letelepedtek. Ezek építették a régi vár helyén Csanád várát, melyben Csanád ispán magának kényelmes lakóházat emelt.
Szent István király korába viszi fel eredetét a Boldogságos Szűz monostora, melyet az oklevelek Szent Gellért monostorának is neveznek, mert ő alapította s kezdetben itt pihentek holt tetemei. Templomát Szent Gellért püspök építette fel s e czélra a királytól 500 márka aranyat és ezüstöt, 10 vég bíbort és 40 vég bársonyt, a királynétól pedig négy vég bíbort és négy vég gyolcsot kapott.
A monostornak Pest vármegyében a mai Ócsa melletti helységben is voltak birtokai. 1279–1297-ben Németi már a monostor birtoka. 1398-ban a monostor apátja ezt a birtokot elcseréli Péter váczi püspökkel, a csanádvármegyei Csiga faluért. 1380-ban Móricz apát panaszt emelt Nagy Lajos király előtt, hogy elődje királyi engedély nélkül, a monostor több faluját, halastavát s más javait egyházi és világi embereknek elzálogosította és eladta. A király e panasz következtében az adásvételeket megsemmisítvén, a monostornak az elidegenített javakat visszaadatja. IX. Bonifácz pápa 1400 május hó 1-én Szent Gellért monostorát kivette a csanádi püspök hatósága alól s közvetetlenül az esztergomi érsek főhatósága alá helyezte. A monostor azonban nem érte meg a XVI. századot. 1493 november 4.-én VI. Sándor pápa az apátság javait a csanádi püspökséghez csatolta és az apátsági monostort a templommal elvette a benedekrendűektől és a ferenczrendűeknek adta át.
Szent Gellért apostoli buzgalma kihatással volt a Csanád nemzetségre is. E nemzetség, melynek őse Csanád ispán, a térítés nagy munkájában a szent életű püspöknek leghathatósabb segítője volt, a XIII. század közepén, midőn tagjai az ősi nemzetségi javakon megosztoztak, négy monostor kegyurasága fölött rendelkezett. E négy monostor kegyurasága közül az 1256. évi osztály alkalmával Oroszlánmonostorát közös nemzetségi birtoknak jelentették ki, bizonyára azért, mert itt volt a nemzetség ősi temetkező helye.
Gellért a térítés nagy művén kivül a műveltség fejlesztésére is nagy gondot fordított; püspöksége első éveiben, Marosvárt iskolát alapított s azt egyik buzgó papja, Valter mester vezetésére bizta. Mivel azonban Valter mester csakhamar nem győzte a sok jelentkezőt tanítani, a püspök Mór szerzetest küldte Székesfehérvárra, hogy onnan hozzon magával egy tanerőt. E feladatra Henrik német szerzetes vállalkozott. Henrik és Valter ekkor akként osztották fel a tanítói teendőket egymás között, hogy egyik az olvasást, a másik pedig az éneklést tanította.
Az iskolának csakhamar híre ment. Az egyházmegye nemesei bevitték fiaikat Marosvárra, hogy a tudományok gyümölcséhez jussanak. Gellért püspök örömmel fogadta a jelentkezőket, nagy gondot fordított nevelésükre s közülük választotta azután az első kanonokokat, mikor a Szent György tiszteletére alapított székeskáptalant szervezte.
Gellért püspök utódai kiváló gondot fordítottak arra, hogy a püspöki székhelyen fennálló iskola gyarapodjék.
Hogy az iskola a XV. században is fennállott, arról értékes adat tájékoztat bennünket, melyet Borovszky Samu a következőkben ismertet: Mihály fia Eligius valamelyik közeli helységből bejár a csanádi iskolába. Már egészen felserdült fiatal ember, a ki nem ijed meg még az utonállóktól sem; hogy minden eshetőségre nézve készen legyen, magával viszi ijját is s ha korán indul, vagy korán tér vissza, uton-utfélen gyakorolja magát a nyilvetésben. Azonban az ifjui gondatlanság megbosszulja magát. Az egyik ellőtt nyilvessző, a melylyel talán valami szarkát, vagy varjut akart lelőni, véletlenül egyik iskolatársának a fejébe furódott s megölte a szerencsétlent. Azért, hogy e bűnét megengesztelje, vagy különben is az volt a szándéka, elhatározta, hogy Istennek szenteli életét. Pap akart lenni; mivel azonban az egyház olyanokat, a kiknek kezéhez embervér tapad, nem vehet fel kebelébe, folyamodott a szentatyához, oldozza fel őt a súlyos bűn alól s adjon neki módot arra hogy hibáját az oltár szolgálatában jóvátegye.
A pápa 1402-ben fel is mentette Eligiust az emberölés bűne alól s felhatalmazta őt az oltári szolgálatra.
Az egyházi törvény a főesperesek kötelességévé tette, hogy a papi pályára jelentkezőket irják össze s tanulmányaik kiegészítése végett a püspöki székhelyen mutassák be. Az egyes falvakban a plebánosok gondoskodtak népnevelésről. Az iskola igazgatója az olvasókanonok volt. Mellette az éneklőkanonok, al-, olvasó- és az aléneklő kanonokok alkották a tanítótestületet.
A csanádi iskola tanulói közül többen főiskolákra mentek, hogy maguknak magasabb tudományos kiképzést szerezzenek. Különösen a bécsi egyetemre jártak a csanádi iskolából kikerült ifjak, de ezenkívül a krakói, a prágai a wittenbergi egyetemeken is megfordultak közülök egynéhányan. A csanádi iskolából kikerült tanulók közül számosan emelkedtek főpapi méltóságokra is.
A középkorban Csanádon ispotály, szegények háza is fennállott. Erről 1520-ból van adatunk; ekkor Megyekecsei Péter volt az ispotály biztosa. (Borovszky S. i. m. I. 25., 111–112. II. 97–102.)"
https://tortenelemportal.hu/2011/10/egy-szarkofag-maradt-csak-a-legendas-varosbol/ cikkéből:
"Henszlmann megfigyelései ... szinte az egyetlen régészeti nyomot jelentik a település középkori múltjával kapcsolatban. A művészettörténész a korábbi templom elbontása során és a jelenlegi templom építése előtt nagyjából a mai szentélynél keletelt, vagyis a jelenlegi épülethez képest derékszögben álló templom maradványait azonosította, amely román stílusban épült és a későbbiekben gótikus stílusban bővítettek és építettek át.
Dávid Katalin szerint ez volt Csanád első, még a 10. század legvégén, a püspökség megszervezése előtt épült, ortodox temploma, hiszen az akkor még Marosvárnak nevezett Csanád ura, Ajtony a bizánci rítusú kereszténységet követte. A művészettörténész szerint így a mai templom szentélye az első, Keresztelő Szent János templom szentélyének helyén van, amelynek a helyére a 13. század első felében építették a Szent Üdvözítő társaskáptalan egyházat.
A mai templom építésekor, attól nyugatra bukkantak a szarkofágra, ahol ekkor még romos középkori falak voltak láthatók".
