Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szeged-Tápé - Szent Mihály-templom

Egyik legrégibb magyar falu, népessége az Árpád-kor óta folyamatosan helyben lakott. Területén a régészeti kutatás a neolitikumtól az Árpád-korig megtelepült számos nép telephelyét és temetőjét tárta föl. Első okleveles említése a (villa Tapai) dömösi prépostság 1138. évi adománylevelében található. A 10. századi leletekből bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok korábban megtelepedtek a környék folyó menti hátságain. Trogmayer Ottó Tápé határában három helyen mutatta ki 10–11. századi település nyomait: a Tisza–Maros szögben Lebőn és Malajdok-halmon, a jobb parton pedig Ásványháton. Szerinte a kora Árpád-kori falu Ásványháton lehetett; lakói a tatár pusztítás elől menekülhettek a folyó menti erek, vízállások védte szigetekre, a falu mai helyére. Itt épült a 13. század második felében a falu gótikus temploma.

IV. Béla 1247-ben Tápét és a Vár-tó halastavat a szegedieknek adományozta. Ettől fogva 1848-ig Szeged a jobbágyfalu földesura.

Az 1522. évi egyházi tizedlajstrom 43 tápai családról ad számot, így a település lélekszáma kb. 200-ra tehető. A hódoltság alatti török adóösszeírások arról tanúskodnak, hogy a falu népe – ha olykor megfogyatkozva is – átvészelte a pusztító hadjáratok viszontagságait.

A település első templomát 1138-ban említik (Tapai). A falu részben várföld, részben hercegi birtok volt. Álmos herceg 20 tápéi szolgát adományozott a dömösi prépostságnak. 1526-ban a Budáról visszavonuló török seregek fölégették.

Az erősen átépített középkori templomból csak a szentély és a torony alsó része maradt fönn. A szentély a nyolcszög öt oldalával záródó alaprajzú, két négyszakaszos támpillérrel, belül bordás boltozattal. Szélessége a diadalív mellett mérve 3,65 méter. A torony fölső része és a toronysisak barokk kori. A szentélybelsőben talán még középkori freskó nyomai találhatók (tizenkét apostol?). A falképeket Genthon István a 14. század elejére keltezte, Jankovich Dénes fölvetette, hogy egyes részletek a 13. század második feléből származnak. A múlt század végén a freskókat lemeszelték, 1939 Szentiványi Gyula tárta föl és restaurálta azokat. 1770 és 1779-ben barokk stílusban építették át. A jelenlegi állapot az 1940-es évek eleji átépítés eredménye – Csányi Károly tervei szerint. Ő adományozta a templomnak a ma látható román kori lombardiai keresztelő medence másolatát. A templom tájolását megváltoztatva a középkori szentély és a hajó ekkor lett az új templom kereszthajója. Ha a 12. századi említés erre a templomra vonatkozik, annak legkorábbi építési periódusát csak korszerű föltárással lehetne tisztázni. A még álló középkori részletek nem lehetnek korábbiak a 13. század második felénél. Egy megelőző, Árpád–kori periódusra utalhat a félköríves diadalív (a modern padlástérbe került fölső részén freskómaradványokkal), a falakban másodlagosan fölhasznált 24×14×4,5 és 22×15×4 cm méretű téglák. A 13. század második felében használt téglák méretei a szentélyben ezzel szemben 32×16×6,5 illetve 30×15×6,5 cm. Egy korábbi periódus bizonyítéka az 1935-ben végzett kisebb ásatás alkalmával a diadalívtől 9,24 m-re a hajóban feltárt korábbi keresztfal alapozása (mélysége 129 cm), valamint a padlástérbe nyúló diadalív festése is. A szentélyben levő átjárót korábbi szoborfülke áttörésével alakították ki, a fölötte levő körirat maradványa (M...A) talán az itt állott egykori szoborra utal.

Forrás:https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/089_Szeged-Tape.html