Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyékvárkony templom

Ipolyi Arnold műemlékjegyzékében: "Várkony. (Pozs. várm.). Hazánk hasonló nevü helyei már az avar saját nevükön Várkún népség egykori telephelyeinek véleményeztetnek. *) Már az 1015-ki okiratban is találkozunk ezen helynévvel, mely azonban aligha alkalmaz ható a csallóközi Várkonyra (Cod. Dipl. I. 299). Határozottabban nevezi ezen utóbbit egy 1274-ki okirat (Cod. Dipl. V. 2. 190). Régi plébániáját, melyhez a körülfekvő vidék egykor tartozott, már a fönebb Egyház-Karcsánál plébániája levéltárából előhozott 1308-ki okirat említi. Hasonlón előjön a pázmányi jegyzékben (Péterffy i. h. 271.) és az 1390-ki okiratban (Cod. Dip. X. 8. 314). Kath. plébániai egyháza, épen maradt egyes részleteiből itélve, Csallóköz egyéb gót egyházainál jóval régibb, mintegy a XIV-dik század elejéből való kora-gót épületnek mutatkozik ; ennélfogva a vidéknek nemcsak egyik legrégibb, de helyesebb arányainál fogva is jelesebb gót egyházépülete. Szentélye a hajónál valamivel magasabban alakítva a nyolczszög három oldalával záródik. Csúcsívezetét kereszt- és vállhevederek (Kreuz- und Scheidegurten) képezik ; boronyos és hengeres gerinczeik az oldalfalakon elöszökö fél támkövekre ereszkednek, melyek mintegy a fal közepéig lefutva alél egyszerűn elmetszve (abgebrochen) végződnek, mint például az egyház-gellyei szentélyben előjövő hasonlón alakított támtövek ; fejezetök is vagy inkább gömbjök (Knauf) az utóbbiakhoz némileg hasonló, ámbár lombmüvezetök kevéshbé elálló -  a mennyire t. i. a mészkéreg miatt kivehető  — és látszólag nem annyira kikanyarított, mint az átmeneti és román építészet hasonló oszlopfö-lombmüvezetei. Az ívezet zárkövei részben szinte koszorúalakú lombozatos, s részben ismét a püspöki és szentmihályfai egyházaknál látott Isten bárányaféle előállítás dombormüveivel díszítettek. A kevéssé keskeny hosszú csúcsíves ablakok, tagozott faragványú kőablakfelek által (gekanntete Pícsten) három térre osztva, csúcsívzáródásuk alatt a szokott háromlevelű díszmüvezetet mutatják. Általában már arányosabb fölülről egészen lefutó és sűrűbben egymásmellé helyezett alakításuknál fogva is igen előnyösen térnek el Csallóköz többi gót egyházai ritka s igen törpén alakított ablakzataitól, miáltal az utóbbiakon a gót művészet egyik legszebb éke kifejletlenül maradt. A mi még a részint letört részint bevakolt és elmeszelt szentségházhói kivehető, (itt közlöm képét, 1. IH. Táb. 19. sz. ábrát.) egyszerűn tagozott falfülkéből áll. Talaját elöszökö párkányzat képezi, melyről az oldaltámok vékonyodó toronykái (Fiale) a nyílás mindkét felén fölfelé futnak. Ezek közt a nyílás fölött a szokott csúcsmü (Giebelwerk) emelkedik, terében a négykörü (Vierpass) és lángozott (flamboyant) díszmíívezettel. De még a belsejében is ezen falfülke oly gondosan van dolgozva, hogy a nyílás födözete szinte némileg utánzott csúcsívezettel, keresztgerinczekkel, váll- és zárkövekkel alakíttatott.

A hajó belseje ellenben későbbi javítások következtében egészen átalakíttatott ; falait a renaissance modorában áloszlopvonalok (Lisene) tagozzák, boltozatát fél körív képezi. Csupán kapuzata maradt meg épségben ; béllete horony - és hengertagozása alulról mintegy elöszőkö oszloptalapzatról emelkedve, fön csúcsívbe foly össze. A külsö oldaltámok is itten sokkal karcsúbb alakítással emelkedve, háromszor tagozvák és fönt csúcshomlokzatot képeznek. Homlokfalán elöszökő tetemesebb toronyépülete négyszögből szinte a nyolczoldalú gúlacsúcstetözetbe megy át, oldalain a kisebb hasonlón alakított négy toronyka által körülvéve.....A szentély vállívén, az úgy nevezett diadalíven, mely a hajótól elkülönzi, szinte fölirat nyomai feketéllenek a bemeszelésen át, de ebből csak az Amadaeus név olvasható biztosan. Ugyanott az Amadék domborúan fába faragott, homorú alakú gyász czímerpajzsa.....A régibb faragott kö keresztelö-medencze már talapzatáról letörve, használaton kívül állt..."