Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bogdány

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - POZSONY VÁRMEGYE monográfiájában: "Bogdány. E község nevét a történeti kútfők: Budancz, Bogdanovicz, Bogdanovecz, Bochdanz és Bogdancz alakban emlegetik. Egyik felerésze a vöröskői, másik felerésze pedig az éleskői vár tartozéka volt. A XV. század közepe táján Albert király az Ulmayaknak adott itt birtokrészeket. 1528-ban a Czobor család is birtokosa, 1554-ben meg Bakyth Péter, kinek részét 1556-ban Révay Mihály örökölte. Révay a Fuggerék birtokait is el akarta foglalni, s e miatt a két birtokos katonái között valóságos harcz fejlődött ki, mely alkalommal Révay katonái Bognadóczot felégették. A vöröskői rész vétel útján Pálffy Miklósra, a győri hősre, és utódaira szállott, az éleskői rész pedig 1552-től a Bakyth, Czobor, Jakusith, Osztrosith, Keglevich és Bay családokra. 1733-ban sörház is volt a községben. A XV. századtól kezdve még a következő kuriális nemes családok voltak Bogdanóczon, u. m. a Nagyváthy, Bucsány, Ordódy, Palásthy, Szentkereszty, Oroszi és Palugyay családok. A Bethlen-féle fölkelés alatt Tieffenbach császári vezér megszállotta és templomát erőddé alakította át; de Bethlen seregei a községet visszafoglalták és belőle a császáriakat kiűzték. Római katholikus temploma részben a XIV. században épült; szentélye gótikus. Az egyháznak 1601-ből való érdekes gótikus ezüst kelyhe van., IHS. Valentinus Dovoráni fölirattal. Jelenleg id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. Bogdanócz közelében feküdt hajdan Nemecse, melyet 1436-ban Zsigmond király Kisfaludy Mihálynak és jegyesének zálogba adott, de úgy látszik, rövid ideig volt Kisfaludyék kezén, mert 1437-ben Országh Mihálynak a zálogos birtoka. Később az Ilosvay családé lett és azután ismét királyi birtokként szerepel. 1540-ben már puszta, lakatlan hely". 

Szent Péter és Pál plébániatemplom

A falut és közvetve magát a templomot is először az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben említik.  A templom legrégebbi szerkezeti része a fennmaradt sokszögű zárt presbitérium keresztbordás gótikus boltozattal, valószínűleg legkésőbb a 14. század első harmadában épült, ma mellékkápolna. A templom kelet-nyugati tájolású volt. Öt gótikus ablakkal rendelkezett. Kivülről négy pillér támasztotta. A szentélyhez 1397-ben új hajót építettek. A bejárati kaput áthelyezték a déli falra, és 1940-ig főbejáratként szolgált. A nyolcszögletű torony a 16. század első felében épült. Az 1623-ban, a felkelés idején, a templom tüzérségi tűzben megsérült, ami utólagos javításokat tett szükségessé. Ennek részeként a presbitérium három keleti ablakát befalazták, a maradék kettőt pedig reneszánsz stílusban alakították át. Nyilvánvalóan a szentélyt is ekkor újonnan keresztboltozattal boltozták be. A templomot Pálffy János javíttatta ki. Az 1782-es kanonoki vizitáció a templom oltárairól elmondja, hogy a főoltáron kívül, amelyen Szent Péter és Pál képe, két mellékoltár található a templomban. 

Az új templom építésére 1940-ben került sor. A presbitérium és a nyugati torony, mint a régebbi templom legértékesebb részei megmaradtak. A templom eredeti hajójára merőlegesen egy bazilikális háromhajós templomot építettek, amelyhez az új északi presbitérium csatlakozik.