Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bábaszék - Szent Mátyás-templom

A hont–zólyomi megyehatáron, ahol a Zólyomba vezető öreg országút egy vízválasztó magaslaton halad át, található Bábaszék. Evangélikus és katolikus szlovákok lakják, hivatalos neve: Babiná. Az Árpád-kori település régi német elnevezése – Frauenstuhl – egyszerű tükörfordítás. IV. Béla király 1254. augusztus 30-án kelt levelében megerősítette a zólyomi uradalomban lévő Bábaszék és a szomszédos Dobronya hospeseinek kiváltságait, ami azért érdekes, mert a sokkal jelentősebb Besztercebánya telepeseinek csak egy jó évvel később adományozta e privilégiumokat az uralkodó. A régen is alig pár száz lakosú Bábaszék a középkorban mezővárosi rangot nyert, ámbár Mikszáth Kálmán szerint „a régi királyok, kik a zólyomi vagy a véglesi várban vadászgattak, a szomszéd falvakat borravaló helyett városokká emelték”. A Szent Péter esernyője című regény által országos hírűvé lett kis Bábaszéken valóban nagy vásárokat tartottak, elöljárója pedig polgármesteri címet viselt.

Az út közelében lévő, kőfallal kerített templom az 1200-as évek derekán már állt. Vaskos nyugati tornyának emeletén a faragott kőszárral kettéosztott ikerablakok és a bélletes kapuzat a román kori Esztergom hatását tükrözik. A hajó és a hozzá kapcsolódó félköríves szentély alaprajza szintén a XIII. századi formáját őrzi, de a falakon a török kor előtt és után egyaránt sok átalakítás történt. Különösen szép a harangtorony fazsindellyel fedett, barokk hagymakupolás sisakja.

Forrás: https://magyarnemzet.hu/

A templom 1250 körül épült egyhajós épületként, nyugati toronnyal és keresztboltozatos, négyzet alakú presbitériummal. 1254-ben Bábaszék lakosai a királytól megkapták a jogot, hogy saját plébánost válasszanak, ami a templom létezését bizonyítja az említett év előtt. A reformáció idején, 1530-ban a templomot a protestánsok vették át, akikhez 1673-ig vagy 1709-ig tartozott. Ebben az időszakban a török veszély kapcsán négy bástyával ellátott erődítéssel is körülvették az épületet. Az erődített terület bejárati portálján az 1661-es évszám szerepel, ami az erődítés befejezésének éve lehetett. A templom középkori formájában maradt fenn a 18. század második feléig, amikor is nagymértékben átépítették. Az eredetileg lapos tetejű hajó 1754-ben boltozatot kapott, és a boltozatot a hajó falaihoz hozzáadott féloszlopok támasztották alá. 1771-ben az eredeti presbitérium helyére egy ovális végű szentélyt építettek, amelyhez az északi oldalon egy kis négyzet alakú sekrestye csatlakozik. A déli bejárat előtt ekkor egy kis előcsarnokot építettek, amely a 20. század második feléig állt. A belső tér is barokk berendezést kapott (oltárok, szószék). Úgy tűnik, hogy az átépítés során a patrónust a jelenlegi Szent Mátyásra cserélték.

1928-ban és 1938-ban a templomot felújították. Az utóbbi felújítás során többek között befalazták a templomhajó déli bejáratát. 1972-73-ban is végeztek javításokat, amikor kicserélték a tetőgerendákat, és reneszánsz festményeket fedeztek fel.