Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mátészalka református temploma

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZATMÁR VÁRMEGYE monográfiájában: "...Nevét 1322-ben Mathe, 1325-ben Kywzalka és Belzalka, 1367-ben Matezalkaya, Mathezalka és Belzalka, 1368-ban Zalkamate alakban írják az egykorú oklevelek. Ugy látszik, három részből állott; Kis-, Bel- és Mátészalkából. A tatárjárás után, 1260-ban, Máthé, Zalka comes fia, V. István udvari embere, népesítette be az elpusztúlt helységet s róla vette a nevét is. A Zalka vagy Zalkai családé volt, melyet 1355-ben Magyar Zalka Pál özvegye a budai klarissáknak hagyományozott, a kik 1367-ben eladták a Csaholyiaknak, kiktől Csaholyi Margit, Debrő Péter felesége, leánynegyedben kapta. Mikor 1403-ban Debrewi István hűtlenségben találtatott, Miklós leleszi prépost felkérte e birtokot rokonai, az Oroszok számára, a minek azonban a Csaholyiak ellentmondtak; de 1421-ben Orosz László elfoglalta. 1429-ben a Csaholyiakat újra beiktatták az itteni részekbe. Az övék is maradt és 1547 ben Csaholyi Imre leányai fiúsíttatván, ezeket iktatták be. Csaholyi Annával Brebiri Melith György kapta meg egész Szalkát s utána, 1568-ban, fiai: István, Pál és Péter. 1545-ben a Rozsályi Kúnok is kaptak benne részt s ugyanekkor Kusalyi Jakch Mihály is. 1548-ban Radóczi Petrichevich Miklós, Csaholyi Katalin férje is birtokosai közé tartozik. 1572-ben szép jószága volt itt a híres Melius Juhász Péternek is, a ki ekkor debreczeni prédikátor volt: 800 forintért zálogosította el birtok részét Báthory Miklósnak. 1580-ban Erőss Gáspárnak is van benne része. Ebben a században híres szülötte volt Zalkay László esztergomi érsek, a ki Mohácsnál esett el. A XVII. század közepéig a Rozsályi Kúnoknak van benne legnagyobb részük. de azontúl, a század végéig, a szatmári vár tartozéka volt. Közben 1602-ben Balogi Szabó Péter kapott benne részt. 1617-ben Rozsályi Kún László neje, Abramffy Katalin és a Dengeleghy Miklós özvegye, Parlaghy Anna per-egyezséget kötöttek Mátészalka részei fölött. A XVIII. században már sok a birtokos családja. Igy 1727-ben Bencze Sámuel, 1747-ben gróf Teleki Ádám, 1748-ban gróf Károlyi Ferencz kapnak benne donatiót....A község a Nyirvidék szatmári részének mindig középpontja volt. Már a XIV. század elején jókora helység volt és 1332-ben már a pápai tizedszedők lajstromában is előfordúl. … A református templom a XVI. századbeli templom helyén épült".

A Kossuth téri református templomot ismereteink szerint az 1500-as évek legelején Csaholyi Ferenc csanádi püspök építtette, aki később a mohácsi ütközetben lelte halálát. Az első írásos emlékek, amely lelkészét is említi 1598-ból származik. A második írott kútfő 1649-ből ered, mely szerint Mátészalka 1821-ig a szabolcsi egyházmegyéhez tartozott.  Tornya különösen érdekes középkori emlék. Hétszögletű tornyán alul meredek, későgót ív, fent román ikerablakok. A torony alatt bordázat nélküli gótikus csillagboltozat.  De ősidők óta templom állt ezen a helyen, mégpedig ismereteink szerint a tatárjárás során elpusztult a mostani épület egyik elődje, a Szent Mihály tiszteletére épített kegyúri templom. Eredetileg katolikus templom volt, de a reformáció elterjedésével a kálvinisták kezére jutott. A 17. században jelentős, de leginkább külső alakításokat végeztek rajta, amelynek nyomai ma is fellelhetők. A templom történetében a következő fontos dátum az 1796-os esztendő, amikor jelentős bővítés vált szükségessé. Az északi irányban megszélesített templomhajót keleti irányban a duplájára növelték. Ekkor bontották el a diadalívet és a szentélyt a sekrestyével együtt. A templom keleti homlokzatán kapott helyet a református egyház patrónusának, a horvát származású, főrangú Melith családnak az epitáfiuma, amely erősen megrongálódott. A torony nyugat felőli bejáratát kezdettől fogva szamárhátíves, későgótikus templomkapu ékesíti.

Forrás: https://www.kepeskonyvtar.hu/