Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Barsvárad - Várad

Barsvárad település területét a kőkorszakban telepítették be. A község területén régészetileg dokumentált a vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra telepe. A késői bronzkorból, hallstatti és La Tène kori is leleteket is feltártak a településen. Később szlávok telepedtek meg a területen, továbbá  temetkezési helyet is feltártak a 10-11. századból. Felső-Várad 1232-től Warad, majd Warud (1288) néven szerepel, később Felsővárad (1773). Alsó-Váradot  a 14. század  második felében alapították, az 1394-es évektől Vywarad néven szerepel oklevelekben. (Forrás: a település honlapja) 

dr. Dénes József naplójában: "Barsvárad - Alsó- és Felsőváradot csak a tiszavirág életű – 1938-1945 közti második – magyar fennhatóság idején egyesítették Barsvárad néven. A Garam-menti magyarlakta község Anonymus elbeszélésében is szerepel. Hülek fiai, Szovárd és Kadocsa, valamint Huba vezér harccal foglalták el a fiktív történet szerint s három napig táboroztak itt, mígnem Bors vezér is megérkezett “erős csapatával”. A sáncvár a Kárpát-medence legnagyobb erődítményei közé tartozik"

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - BARS VÁRMEGYE monográfiájában: "Alsóvárad, garamvölgyi magyar kisközség. Egyike az ország legrégibb megült helyeinek. A határában levő földvár a honfoglalás korában már fennállott és a Névtelen Jegyző (megjegyzés: Anonymus) is beszéli, hogy mikor Huba a Garamon átkelt, a mezőn földvárat talált, a melyet Váradnak neveztek. 1250 körül Bors ispán utódai az urai, 1306-ban a Váradi és a Vezekényi családok osztozkodnak rajta, 1324-ben pedig a Zechei és a Vezekényi családok, míg később Zechei Sándor Saághi Bedének adja zálogba. Nyolcz évvel ezután már a Kona Miklós, Bors ispán fia és rokona: Péter közötti osztályos egyezségben szerepel, de 1395-ben ismét a Váradi és a Zechei családok tiltakoztak Lévai Péter igénye ellen. 1401-ben János esztergomi érsek foglalja el. 1506-ban már mint a lévai vár tartozéka szerepel és a Lévai és Haraszti család bírja, utána Balassa Menyhért, azután koronabirtok, majd Dobó Istváné, később Kolonics Sigfridé, Csáky Lászlóé, Rákóczy Ferenczé, Bottyán Jánosé, majd végre Eszterházy herczegé. 1618-ban egyike a törököknek behódolt falvaknak".