Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tiszadob Földvár

A tiszadobi várat Jósa András ismertette először. A vártól délre húzódó több méter széles árokkal kapcsolatban megfigyelte, hogy a belőle kitermelt földet az ároknak nem egy oldalára, hanem mindkét oldalára hányták. Hangsúlyozta, hogy ez utóbbit Téglás Gábor és Bartalos Gyula a Csörsz-ároknak tartotta, de ő inkább vízlevezető árkot látott benne.1965-ben Patay Pál ugyanakkor kifejezetten a Csörsz-árok kutatásával kapcsolatban járt a várban és rövid leírást készített róla. A kiváló ősrégész 1972-ben a földvár keleti oldalának közepe táján egy 20 m hosszú és 2 m széles kutatóárokkal át is vágta a sáncot. Ennek során a sánc nagyjából vízszintesen felhordott, egynemű, fekete rétegei voltak megfigyelhetőek, annak belső és külső oldala még jóval meredekebb volt, mint 1998-ban, amikor felmérése készült. A 40-50 cm vastag felső humuszréteg alatt a sáncfeltöltés legnagyobb vastagsága 1,70, alapszélessége kb. 7,50 m volt. A töltésben 50 cm mélyen hullámvonallal díszített cserép, 70, 100 és 135 cm mélyen Árpád-kori, részben barázdával díszített cserepek kerültek elő. 150 cm mélyen egy őskori cserépre bukkantak. A töltés és az árok között padka volt, amit később kívülről laza homokos földdel feltöltöttek. A várárok alját nem sikerült elérni. Patay Pál megfigyelte, hogy a „földvár" nyugati árka mellett, az országúttól 50-60 méterre több kő hever a felszínen, ezért szerinte lehetséges, hogy itt egy épület állt. 1977-ben Németh Péter is átvágta a sáncárkot, de itteni kutatásairól nem tett közzé bővebb adatokat. Véleménye szerint a földvár a Csörsz-árok közel derékszögű kanyarulatának az összekötésével jött létre, kialakítására tehát e hatalmas hosszanti védelmi rendszer megépítése után került volna sor.

Nováki Gyula leírása szerint vár Tiszadob község keleti végétől 250 méterre, a Tisza árterét szegélyező alacsony dombsor egyik tagján helyezkedik el. A folyó régi medre, a Holt-Tisza északra 600 m-re, a Tisza mai medre pedig közel 2 km-re kanyarodik tőle. A vár alakja háromszög, a hegyes vége a délen van. Északon a Tisza ártere fölé 2-3 méterre kimagasodó, természetes perem zárja le. Keleti és nyugati-délnyugati hosszanti oldalát 18-22 m széles, 2 - 4 m mély árok határolja. Az utóbbi oldal árka már a Csörsz-árok, pontosabban a vár hegyes déli vége alatt a két árok egyesül és dél irányában Csörsz-árokként folytatódik tovább egy modern terepbolygatásig. Jósa András 5 m magas sáncra vonatkozó megjegyzése nyilván az árokból mért adatot jelenti, ami nagyjából megfelel a jelenlegi méreteknek. Az árkok belső oldalán a sánc nagyon elmosódva, szinte teljesen szétszántva, de egy-egy hosszabb szakaszon mindkét oldalon még felismerhető, belső magassága 0,5-1 m körüli. A vár északi végében a Tiszadadára, északkelet felé vezető országút halad át, ezzel kapcsolatban mindkét árkot kb. 20-20 méter hosszan feltöltötték. A vár déli végét 5 - 7 m széles, keletnyugat irányú mély (régészeti ásatásból származó?) árok vágja át. Az árkot és a déli hegyes végét fák takarják, a belső terület művelés alatt álló szántóföld. A vár hossza 260, szélessége 110 m.

Németh Péter ásatásainak ismerete nélkül Nováki Gyula a Patay Pál által végzett sáncátvágás alapján az okleveles anyagban nem említett vár korát a korai középkorba, a 11-12. századba helyezte. Ez a korhatározás azonban az előkerült leletek beható elemzéséig és további kutatások nélkül csak hipotézisnek tekinthető, hasonlóan Németh Péter álláspontjához, aki az erősséget a 13-14. századból eredezteti és a birtokot a 13. század utolsó harmadában megszerző Gutkeled nemzetségbeli Dobiakhoz köti. Ugyanez vonatkozik az utóbbi kutató által feltételezett , „a sáncok övezte területén álló faszerkezetű (lakó)torony" kérdésére is. Jelenlegi ismereteink szerint mindenesetre egyedülálló lenne hazánkban egy ilyen hatalmas kiterjedésű, késő-Árpád-kori eredetű, sáncokkal övezett magánvár.

Forrás: FELD ISTVÁN: VÁRKUTATÁS SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN