Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szentkirály - Pusztatemplom

Nagy Lajos király 1354. március 30-án adományozta a Szolnok megyei Szentkirály és Mindszent birtokot az előtte megjelenő kun hívének, Bwchwr (Buchur, Belcher) fia Péternek, ennek fiainak, Miklósnak és Jánosnak, továbbá unokatestvéreinek, Kabak fia Baramuknak és Weztheg (Wezthech) fia Gálnak, akik megígérték, hogy ott megtelepednek és a keresztény hit és szokások betartásával élnek.  Az adományozott birtokokon a megtelepedés a 14. század vége táján valóban megtörtént. Szentkirályon az elnéptelenedett Árpád-kori falu templomát újjáépítették és támpillérekkel megerősítették. A település védőszentjéről, Szent Istvánról kapta nevét, s ez mindvégig megmaradt a történelem során, az egyház védőszentje is Szent István maradt egészen napjainkig (bár közben a védőszent épületet cserélt, ti. a középkori templom helyén az 1901-ben épült mai református templom áll, s a titulust az ugyanabban az évben 400 m-rel nyugatabbra épített római katolikus templom tartotta meg).

Forrás: Pálóczi Horváth András - „Terra vacua et habitatoribus destituta” - Szentkirály a tatárjárás előtt és után

A kecskeméti ev. ref. egyháztanács 1899-ben határozta el, hogy Szentkirályon hitoktató lelkész lakást és templomot építtet. A lakóház a melléképülettel hamarosan elkészült, 1900. július 25-én vették át. A templom alapkövét 1901. július 7-én tették le, december 7-ére elkészült az épület, 1902. június 2-án avatták fel. Az építkezés Kerekes Ferenc városi főmérnök tervei alapján történt, szinte a mai műemléki elveknek megfelelő módon, ugyanis a meglévő romot egészben megtartotta és a templom hátsó hajójába építette, alaprajzilag és a vakolattal is érzékeltetve a középkori periódust. A XIX. század közepén még jelentős épületmaradványok állhattak, a „Magyarország és Erdély képekben" című műben úgy említik, hogy nagyobb a szomszédos Szentlőrinc és Borbásszállás templomromjánál. ,,Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben" című kiadvány pusztákról szóló fejezetében Hoitsy Pál a rom rajzát is közli, nyugati nézetben (18. kép).52 A templomhajó ÉNy-i falának egy kisebb csonkja és egy nagyobb részlete állt, utóbbi csatlakozott a támpilléres DNy-i falhoz, amelyen kivehető a kapunyílás és fölötte a háromszögű oromzat kis kerek ablaka. A XIX. század második felében tehát ez a homlokzat még teljes magasságig állt. 1971-ben végeztük el a templom hitelesítő ásatását. Falkutatásra és belső ásatásra nem volt lehetőség, ugyanis nemrég tatarozták az épületet. A tatarozás idején állítólag kb. 1 m magasságig volt látható a középkori falszövet az ÉNy-i oldalon, a támpillér mellett. 

Forrás: Cumania - Múzeumi Évkönyv Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976) - Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei