Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SZENTÁBRAHÁM RÉGI TEMPLOMA

Székelykeresztúr térségében a Nagyküküllő jelentős mellékvize a Gagyi patak, melynek mentén a középkorban négy település alakult ki, Csekefalva, Szentábrahám, Andrásfalva és Gagy. Szentábrahám a Gagy vize alsó harmadánál fekszik, kihasználva az itt medenceszerűen kiszélesedő völgy földrajzi adottságait. A viszonylag kedvező fekvésű faluban épült fel a Gagymente egyetlen, közösen használt középkori temploma. A reformáció után unitáriussá vált, évszázados épület nem maradt ránk. 1802-ben lebontották és anyagából a falu belterületén, új helyre épült a ma is álló unitárius templom.

A középkori templom helyét a Gagymente régészeti terepbejárása során találtuk meg, Szentábrahám északi szélén. A ma is Templom föletnek nevezett, megszántott dombteraszon kőépületre utaló nagy, köveshabarcsos foltot láttuk, melyben középkori tégla- és tetőcserépdarabokat, továbbá egy falfestménytöredéket gyűjtöttünk. A terasz peremén megbolygatott embercsontokat figyeltünk meg. Terepbejárásunk tisztázta a középkori falu helyét is. A régi Szentábrahám helyét jelző edénycserepek a templomhely alatt, a Gagyi patak jobb oldalát szegélyező lapályon kerültek elő. Közülük a legkorábbiak a 12. századra, a legkésőbbiek a 15 századra keltezhetők, ami azt jelenti, hogy a falu súlypontja a 15. század után — nyilván fokozatosan — mintegy 800—1000 méterrel délebbre tolódott. Szentábrahámnak és templomának első, egyben egyetlen középkori említését az 1332—1337-es pápai tized jegyzékben találjuk.

...

A leírásból torony-hajó-szentély tagolású, keletelt, felmenő falaiban is középkori templom képe bontakozik ki, melyet kőből rakott cinteremfal övezett. Kiderült az is, hogy az épület belső berendezésének jelentős hányada 17. századi volt, értesülünk továbbá egy 1775—1781 közötti nagyjavításról is. Ez utóbbival azonban — mint láttuk — már nem sikerült megmenteni az összeomlással fenyegető templomot. Kazettás mennyezetét teljesen átfestve a mai templom mennyezetébe építették be, és felhasználták a padok talpgerendáit, illetve a régi karzat faoszlopait is. 

...

1. A románkori templom hajóból és patkóíves szentélyből állt. Szokatlan arányú hajójának belső hossza — a későbbi, bővített épület északi falán látható falelválás szerint — mindössze 6 m, szélessége 8,40 m, a szentély belső hossza 5,20 m volt. 96—105 cm vastag falait a környéken gyűjthető gömbkövekből rakták, úgy, hogy a többé-kevésbé szabályos falsíkokat elhasogatott gömbkövekből alakították ki. A szentély keletdélkeleti oldalán a románkori fallal kötésben levő, de annál lényegesen sekélyebbre alapozott támpillért találtunk. A románkori templom építési kora egyelőre csak hozzávetőlegesen határozható meg. A patkóalakú szentéllyel épült középkori templomok keletkezését a művészettörténetírás a románkor kései szakaszára, zömmel a 13. századra teszi, de felmerült egyes épületek 1300 körüli, vagy — ahol a szentélyt kívül pillérek támasztják — 14. század eleji datálása. A szentábrahámi templom közeli analógiáit Homoródkarácsonyfalván (Hargita m.) és Sárdon (Kolozs m.) találjuk, az előbbi korát a 13. század második felére,5 az utóbbiét a 13. század közepére határozták meg. Templomunk esetében az épület körül szórványosan előforduló 13. századi cserepek tűnnek korhatározónak.

2. A gótika idején a templomot nyugat felé bővítették: elbontották a románkori épület nyugati zárófalát és a hajó belső hosszát 14,40 m-re növelték. A saroktámpillérekkel megerősített új hajószakasz nyugati homlokzata elé torony épült, melynek északnyugati és délnyugati sarkát szintén átlós állású sarokpillérek támasztják.

...

3. A középkori templom legkésőbbi része a sekrestye. Falai utólag épültek a hajó, illetve a szentély északkeleti támpilléréhez. A szabálytalan négyszög alakú, 4x3,50 m-es belméretű építményt a 15. század második felére, esetleg a 1.6. század elejére keltezzük. Az 1800-as templomleírás már nem említi a sekrestyét. Régészeti megfigyeléseink arra utalnak, hogy a reformáció után feleslegessé vált helyiséget csak a 18. századi nagyjavítás során számolták fel.

4. A gótika építkezései után már csak javításokra, továbbá a belső berendezés megújítására került sor. Űjrafalazták az időközben megrepedezett torony északnyugati támpillérét, több szakaszban köpenyfalat raktak a hajó északi fala elé, és tégla-, majd deszkapadlóval burkolták a templom földjét.

Forrás: BENKÖ ELEK - SZENTÁBRAHÁM RÉGI TEMPLOMA