Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Máza - Koromszó

A Koromszóra vonatkozó legkorábbi középkori írott emlékünk egy 1235 évre keltezett, valójában 1250 körül íródott, tehát hamisított oklevél-kompozíció. Ez több hiteles okirat átírását követően előadja, hogy Burgundiai Bertalan pécsi püspök négy ízben járt az aragóniai királyi udvarban. A király, II. András Jolánta nevű lányának kiházasítása érdekében végzett diplomáciai követjárásai meglehetősen kiürítették a püspöki kincstárat. Ennek a kiegyenlítésére Bertalan püspök az uralkodótól megkapta Bodát, Nyárádot és Máza területét, amelyeken királyi szolgáltató népek éltek. A minket közelebbről érdeklő Mázán marcidaták, akik méztermékekkel, méhsörrel adóztak. E falvakról, különösen II. András idejében könnyen elhihető volt, hogy tényleg ilyen formában, azaz királyi adományként jutottak a püspök tulajdonába. ... Összegezve az eddigi fejtegetésünket az oklevél határjáró részét valamikor 1250 körül vetették először pergamenre. Ez azért fontos, mivel benne említik meg: „a koromszói nemesek monostorának földjeit”, mint amely Máza területével akkoriban szomszédos volt. A szerzetesház tehát nem sokkal a tatárjárás után már állott.

Részletes családtörténeti vizsgálatokkal sikerült csak kibogozni, hogy a „koromszói nemesek” valójában a Csák nemzetségből sarjadtak ki. Az első okleveles forrásban feltűnő ősük Gúg volt, akinek a fiáról, Péterről már bővebb adatokkal rendelkezünk (1219-40 között említik). Csák Péter még 1237-ben szeretett volna kegyura lenni a borsmonostori cisztercita apátságnak, amely Bors ispán halálát követően a király patronátusa alá került. ...

Ismerünk még egy 1276-ból való oklevelet, amelyben István bán fia Imre eladta Koromszót a szomszédos Kórógyi családnak. Ebben csupán, mint birtok szerepel a falu, külön nem említik a kolostort. Ekkor a keleti oldalon öt egyházi intézményt sorolnak fel, mint birtokost, amelyből három szerzetesház. Az egyik a mai Szebény határában található Zebegény, amely egy kis bencés apátság volt, nem hozhatott létre ilyen filiát. Így marad a már emlegetett bátai bencés, vagy a cikádori /ma: Bátaszék /, cisztercita kolostor feltevése. Több, mint érdekes, hogy a Koromszótól keletre kialakult település, Nagymányok neve is máig őrzi a szerzetesek közeli birtoklásának az emlékét, amely a „monachus”= ’szerzetes’ szóból vezethető le. Tehát úgy véljük, hogy e kolostorok egyikéből érkezhettek ide a szerzetesek. Azt, hogy biztosan csak e két rend jöhet szóba, mutatják az 1330-as években készült pápai tizedjegyzékek is, ahol a felsorolásban „apát”-nak nevezik az elöljáróját, ez pedig csak a bencés, vagy pedig a cisztercita szerzeteseknél jellemző. Az 1333-35 között készült listákon évente általában két alkalommal fizetett Koromszói István apát, illetve Koromszói László, mint a falu plébánosa csekély tizedösszeget. A Koromszói nemesi család tagjai egészen a 14. század közepéig jól adatolhatóak, azt követően már csupán hézagos formában állítható össze a családfájuk. Birtokaik főleg Tolna, Baranya és Somogy megyékben feküdtek. 

...

Rövid összegzésünk zárásaként a következő periodizációt tartjuk valószínűnek, amely természetesen az újabb kutatások fényében módosulhat:

1. Az Árpád-kori Koromszó falu területén, mint birtokközpont felépül egy udvarház, valamikor a 12. század folyamán, amelynek egyes részei favázas konstrukciójúak voltak. Nem zárható ki, hogy körbeveszi egy szerény védelmi szereppel bíró árok és sánc, amelyet utólag betöltenek. Több előkerült tároló gödör is ehhez a korai periódushoz tartozhat. Az udvarház alatt pince volt. Mellette felépül egy kisméretű félkörös, vagy patkóíves szentélyzáródású templom, amely plébánia funkciót is ellát, köré temetkeznek is már a falu lakói az Árpád-korban.

2. Egy tűzeset történik, amely érinti az udvarházat, talán a templomot is. A fa szerkezeti elemek természetesen elégnek, de a kőmaradványok itt-ott hasznosíthatóvá válnak. Így egy terep elegyengetés, planírozás zajlott le e területen, majd pedig a visszabontott maradványok egy részét belefoglalták a később itt kialakított kolostori helység sorba. A szerzetesek a 13. század közepe táján ideérkeznek.

3. A gótikus korszakban tovább bővítik a templomot, a plébánia funkció „egy dombbal lejjebb” kerül, ahol egy vagy félkör, vagy egyenes záródású templom mellé temetkeznek Koromszó falu lakói. E templom méreteit a növekedésnek induló lucerna szépen jelezte. A hajójának belső szélessége 6 m., hossza pontosabban nem volt lemérhető, de kb. 15 m. , a falának szélessége pedig 90 cm. Az apszisának záródása bizonytalan.

4. A 15. század közepe és legkésőbb 1543 közötti egyelőre ismeretlen időpontban elhagyják a kolostort a szerzetesek. Ekkor Ahmed pasa hódoltatja ezt a vidéket.

5. Stratégiai hely nem lévén az itteni építmények lassú enyészetnek indulnak. A kolostor és a templom köveit több ciklusban, dokumentálhatóan csupán a 19. század elejétől fogva a lakosok elhordják építőanyagnak. 

Forrás: Patton Gábor - „… itt hajdan barátok kolostora lévén…” - A koromszói szerzetesek titkai Máza határában