Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tolmács - Kálvária-domb

Tolmács község nyugati széle felett, a temető mellett emelkedik a domboldalból északnyugati irányban önállóan kiugró, 220 m tszf. magasságú Kálváriadomb. Platója szabálytalan ovális alakú, kissé domború, pereme jól követhető. Középen a kálvária három szobra áll. A plató átmérője 47, illetve 32 m. Itt erődítésnek nincs nyoma a felszínen.

Az egyetlen erődítésnyom a domb északnyugati aljában látható, 2,5 m-el alacsonyabb szinten, egy kb. 17 m hosszú árok, amely az északnyugat felöli lankás lejtőtől választja el a dombot. Feltételezhető, hogy az árok a délnyugati, enyhe lejtésű oldal alatt is folytatódott. Ez azonban ma a temető területe, így valószínű, hogy az árkot ezen az oldalon betemették, elegyengették. Úgy tűnik, a domb délnyugati oldalát meredekre faragták. Az északkeleti és keleti domboldal igen meredek, itt valószínűleg eredetileg sem volt szükség árokra. A dombot, mint erődített helyet, a korábbi irodalomban nem említik.

Patay Pál 1972 augusztusában járta be. Álló falat már nem látott, de a délnyugati oldalon a lejtő szélén egy helyen falnyomokra bukkant, az északi oldalon pedig habarcsos köveket talált. Feljegyezte, hogy a Canonica visitatio szerint az egykor itt állt templom a 19. századig használatban volt.

1989-ben Bodnár Katalin ásatást végzett a dombtetőn, ahol egy templom alapfalait tárta fel. Ekkor több sír is előkerült. Az ásatási eredmények közlése még nem történt meg. Bodnár Katalinnak feltűnt az északnyugati oldal alatti árok, javaslatára Sándorfi György, Nováki Gyula közreműködésével 1989 tavaszán felmérte a dombot és a templomot.

A kutatás során a rövid árkot is átvágták, ahol tisztán látszott az egykori mély V alakú árok metszete. A felső plató szélén nem került elő fal. Az árok külső oldalán viszont erős kőfal alapozása volt megfigyelhető. Az objektum leírására és a felmérésének közzétételére 1992-ben került sor.

Történelme:

Tolmács eredetileg várbirtok volt, amely Bánk bán kezére jutott, majd tőle II. András elkobozta és Dénes fia Dénes nádornak adományozta, aki a vár javak 1239. évi visszavételekor a Johannita ispotályos keresztes rendnek adta. 1274-ben a szomolyai, tolmácsi és sziráki johannita keresztesek praeceptora jelen volt az esztergomi rendi káptalanon. 1299-ben egy itteni részbirtok bérbeadásakor a keresztesek tolmácsi földjét is említik. 1343-ban a dömösi prépost tiltakozott a budai káptalan előtt azért, mert tolmácsi birtokát, ahol Szt. Lőrinc egyháza van, Losonci István bán elfoglalta és használja.

A johanniták templomáról még az 1697., 1711. és 1769. évi Canonica Visitatio is megemlékezik, mint rossz karban lévőről. 1800-ban már romos volt, ekkor haranglábat is említenek, majd 1845-ben összedőlt. Valószínűsíthető, hogy a feltárt templom a Johannitáké volt. Az ásatás után a templom alapfalainak nyom vonalán fagyalsövényt ültettek, így az egykori épület alaprajza ma is kivehető.

A Kálváriadombbal kapcsolatosan figyelembe kell vennünk, hogy az erődítést jelentő rövid árok akár a 13. század végén épített templom fennállása előtt, de utána is létesülhetett, így a templom és az erődítés kapcsolata csak további régészeti ásatás során tisztázható.

Források:

Magyarország Régészeti Topográfiája 4. kötet Nógrád megye - 2017

Sándorfi György - Nováki Gyula : Középkori várak Nógrág nyugati részében, Tolmács Kálvária-domb, 1992

MNM Adattár XX. 227/1972.

Györffy Gy., 1987–1998. IV. 308.

AOkl. XXVII. 545.

Aggházy M., 1954c. 425.