Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Felsősófalva református temploma

A mai templomfal és ennek alapozása mellett 80-90 cm-re párhuzamosan fut a korábbi templom hajójának fala. A mai padlószint alatt 23-47 cm mélyen jelentkezõ fal vastagsága 85-105 cm között váltakozik. Nyugati elkeskenyedése arra utal, hogy a középkori templomfal falazása meglehetõsen szabálytalan volt. ... A szentélyben megfigyelt falak és jelenségek egyértelmûen arra utalnak, hogy a korábbi, XIII. századi szentélyt valamikor a késõ középkorban, valószínűleg a XV. század második felében teljesen átépítették. ... A félköríves szentélyzáródású, támpilléres késõ román kori templom, analógiái alapján, a XIII. század második felére datálható. Sófalva elsõ ismert középkori egyházának építõi a XIII. század elején betelepült székelyek. Ennek alapján igazolódott az a sejtés is, miszerint Sófalva – mint neve is mutatja – Korond és Sóvárad mellett a Sóvidék legkorábbi székely települései közé tartozik, szentélye pedig a legkorábbi egyházépítészeti elem, amit manapság ismerünk a vidéken. Egyelõre csak feltevés, hogy korábbi templom nem állott Sófalván, ez ellen vall két – nem perdöntõ – megfigyelés: a templom hajójának falköpenyei közé betömött fekete, steril föld és a szintén lelet nélküli félköríves szentély alatti fekete réteg. A XIII. századi templom építésekor nem bolygattak meg korábbi maradványokat. Tehát a kutatás jelenlegi helyzete alapján azt mondhatjuk, hogy a félköríves szentélyzáródású templom Sófalva elsõ ma ismert temploma. ... Székelyföld középkori történetének egyik legfontosabb forrását képezik az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékek.12 Sófalvát mint egyházi tizedet fizetõ települést az összeírások nem említik, pedig a fentiek ismeretében biztosan állítható, hogy a falunak ekkor már jó néhány évtizede áll a temploma. Feltehetõleg ekkor még nem önálló plébánia, vagy nem rendelkezik a pápai tizedfizetéshez szükséges minimális jövedelemmel, és ezért marad ki az összeírásból. Ezenkívül még számos, általunk nem ismert tényezõ közrejátszhatott abban, hogy egy plébánia kimaradt az összeírásokból. ... A késõ középkori átalakulások legmarkánsabban Sófalván is a templomépítészetben foghatók meg. Új templomot most sem építenek, a román kori templom bõvítésére, átalakítására kerül sor, mai ismereteink szerint ez elsõsorban a szentélyt érinti, a hajó szerkezetében történt átalakításokról semmit nem tudunk. Az építkezések legszebb eleme a mai templom délnyugati falába beépített kõkeretes, szemöldökgyámos, késõ gótikus bejárat. ... A késõ középkori építkezést a faragványok nyomán a XV. század második felére lehet keltezni. ... Sófalva középkori templomának további sorsát a reformáció, valamint kisebb- nagyobb átépítések határozzák meg. A templom falát borító freskókat valamikor a XVI. század végén bemeszelik. ... az 1661-es tatár betöréshez kötjük a templom felégetését. Mint tudjuk, a tatárok 1661-es bosszúhadjáratának Székelyföld számos települése áldozatul esett. ... A sófalvi templomot és javait elõször 1644-ben említik. ... Az 1770-es években épült torony falának külsõ, északnyugati oldalán, a padlástérben ma is kiválóan látszik az akkor álló templom nyeregtetõjének lenyomata. ... Az 1802-es földrengés után, a XVIII. század második felében folyton javított templomot – amely, mint a forráshelyek megemlítik „helyenként megrepedezett”, „romlás esvén oldalt való bütüjén” – elbontják és teljes egészében újjáépítik. Idõközben Alsósófalva egyházilag is különválik, így az építkezéseket Felsõsófalva egyedül végzi. A korábbinál jóval nagyobb templomot építenek, megmagasítják a tornyot. Az új építést a gyakorlatiasság és a hagyománytisztelet jellemzi. A korábbi templomnak megtartják a tájolását, az új falakba a kb. 1 m-re állt régi fal használható köveit beépítik. A régi templomnak egyedül a délkeleti falát használják fel az új templom térszerkezetének kialakításában. Valószínûleg az ajtókeretek elrendezése is õrzi az egykori állapotot a volt sekrestyeajtó kivételével, amelynek a templomot övezõ kõkerítésbe beépített portikusban találnak új helyet. A középkori szentély északkeleti falában álló szentségtartó fülkét nem messze helyezik el egykori helyétõl, máig megtartva a reformáció után is megõrzött kegytárgyat.

Forrás: Sófalvi András - Sóvidék a középkorban - Fejezetek a székelység középkori történelmébõl