Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Veszprémvölgyi apácakolostor 

Részlet : Fülöp András - Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása (1998-2002) dokumentációjából: "A nevezetes veszprémvölgyi alapítólevél szövege Könyves Kálmán 1109-es átírásában maradt fenn. Az oklevél különlegessége az, hogy a másoló a hártya felső részére átírta az eredeti alapítólevél görög szövegét, amely az István király által adományozott birtokokat sorolja föl, majd alá az azt átíró/megújító latin szöveget. A kutatás kezdettől fogva felfigyelt a görög szöveg diplomatikai hiányosságaira, vulgáris görögségére és a birtokok felsorolásában jelentkező következetlenségre. Ma az általános álláspont szerint mindezek a sajátosságok a korai kancelláriai gyakorlat kezdetlegességével magyarázhatók, azaz az oklevél görög szövege az István-kori alapítólevél egy az egyben átírt, nem pedig annak kivonatolt másolata.

…

A veszprémvölgyi alapítólevél másik nagy kérdése a keletkezés dátuma. A görög szöveg kelte ugyanis a latin renovációban nem szerepel, így arra vonatkozóan csak közvetett utalásokra hagyatkozhatunk. Korábban többen Géza fejedelemnek tulajdonították az oklevél kiadását, aki a keresztségben szintén az István nevet viselte, ezért nevezte volna magát itt „István király"-nak (Stephanos kralés). Mivel azonban a latin renováció az eredeti oklevelet egyértelműen István királyhoz köti (privilégium sancti Stephani), valószínűbb, hogy az alapításra ez utóbbi idején kerülhetett sor. István király uralkodáként (pro estuario) került volna használatra. Ez utóbbiban kályha vagyis kemence (clibanus  sive fornus) építése volt a feladat, amelynek kőből vagy cserépből kellett készülnie. Az alsó helyiségek magasságát az apácák 6 és fél rőfben határozták meg, a felső ház magasságának (sublimitas ... superioris domus) a régi kolostorhoz kapcsolt káptalanterem magasságában (ad celsitudinem domus capitularis sive processionalis ... antiquo claustro annexe) kellett lennie, egy boltozat alatt kiváltva (sub una testudine esset subroganda). E „felső házról" megtudhatjuk, hogy hálóteremként kívánták használni, mégpedig úgy, hogy az egyes apácák számára felosztandó legyen, boltozatát pedig, akár az említett harangtoronyét, megerősíteni és vakolnia kellett.

...

A veszprémvölgyi monostor történetét a közelgő török veszély zárta le. Az apácák az ellenség közeledtének hírére 1543-ban elhagyták a monostort és levéltárukkal együtt Körmendre menekültek.  Amikor a törökök 1551-ben felvonultak Veszprém ostromára, a várostól nyugatra táboroztak le. Istvánffy szerint „A között a két hegy között van egy hosszas, kies kertektől és legelőktől övezett völgy. Ezt a lakosok Apátnő völgyének nevezik. Ezt a völgyet a török testőrkatonák elfoglalták." 1627-ben a monostor romjai és a levéltár egyaránt a győri jezsuitákhoz kerültek. Később arról hallunk, hogy a veszprémi vár parancsnoksága elrendelte, hogy az egykori apácakolostor köveit a vár erősítéséhez használják fel. A jezsuiták 1646-ban ugyan tiltakoztak a bontás ellen,  ám kérdéses, vajon volt-e ennek foganatja, azaz a várfalakban feltehetően ma is találhatók másodlagosan befalazott veszprémvölgyi kövek. A kolostorból származó faragványok többfelé is szétszóródhattak. Egyes vörösberényi ablakbéllet-darabokat a kutatás hagyományosan az apácakolostorhoz köt, hasonlóképp ahhoz az ablakszárkő-elemhez, melyet a veszprémi Szent László-kápolna felújításakor találtak. A jezsuiták csak 1744-ben láttak hozzá egy új templom építéséhez, amely sosem fejeződött be: amikorra ugyanis teljesen elkészült volna a templom, 1773-ben Mária Terézia a Habsburg-birodalom területén feloszlatta a jezsuita rendet."