Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Veszprém -  Szent Miklós-templom

A környezetéből mintegy 10 m-re kiemelkedő dolomitmagaslaton a helyszínen kitermelt dolomitból törtköves technikával épült a templom, amelynek jóformán csak az alapfalai maradtak meg. Egyedüli felmenő falrészlet szinte csak a román hajó D-i falából maradt – 3 db permi vörös homokkőből faragott lábazat –, amelyekből 2 eredeti helyzetében, 1 pedig feltehetően Rhé Gyula másodlagos elhelyezésében került elő. A román és gótikus jegyeket mutató épület – ahogyan arra már Rhé Gyula is rámutatott –, fokozatosan érte el a végső alakját. Mindez egészen természetes, hiszen – az Árpád-kortól a török hódoltság koráig – több évszázadon keresztül folyamatosan használták. Az egyes részletek építési koráról vallott nézeteit maga a feltáró régész, Kralovánszky Alán is idővel változtatta, finomította. A templom Rhé által vallott 11. századi eredeztetését egyértelműen elvetette. Ennek semmiféle nyomát nem találta. A 11. századi – Salamon, I. László, Kálmán királyok pénzeivel keltezett – temető sírjaira, véleménye szerint feltehetően a 13. században építették fel az első templomot. Ez egyhajós, a hajónál valamivel keskenyebb, egyenes szentélyzáródású templom volt, Ny-i végében toronnyal, a szentély É-i oldalán sekrestyével, a hajó D-i oldalán bejárati csarnokkal. ... Kralovánszky az építés idejét néhol a 12.-13. századra bővítette, majd végül a legvalószínűbbnek a 13. század I. negyedét tartotta. … A 14.-15. században a templomot támpillérekkel ellátott, boltozott, gótikus szentéllyel bővítették ki. Ezt követően a sekrestye Ny-i oldalához toldva, a hajó É-i oldalán csontház épült. Az osszárium ÉK-i falvége nincs bekötve a sekrestye falába, ez is mutatja, hogy később építették hozzá. A D-i oldalon pedig bejárati előcsarnok készült. (Ez esetenként koraiként szerepel.)

Végül a 15. században vagy a 16. század elején a hajót két oszloppal kéthajóssá alakították, és hatszakaszos boltozattal látták el. Hasonló megoldású templomok főként a Szepességből és a Csallóközből ismertek az 1430-as évektől kezdve. Lehetséges, hogy a 16. században alakították ki a hajó K-i pillérének D-i oldalán azt a sziklába vájt, 2 m mély, L alakú rejtekhelyet, amely a Rhé-féle ásatás során még nem vált ismeretessé, bár végső soron bármely korszakban készíthették. … 

Az 1978-as ásatást többször is meglátogató, a konzerválás munkájához műeleírást is készítő Koppány Tibor 1993-as véleménye a templomról a következő: „Nyugati tornyos, egyhajós, egyenesen záródó szentéllyel és annak északi oldalán sekrestyével, dél felől előcsarnokkal épült a 13. században.[…] A következő században sokszögű és támpilléres, gótikus szentéllyel bővítették, a szentély mellé csontházat építettek. A 15. században két középpillér építésével kéthajóssá alakították és beboltozták.” Így Koppány – Kralovánszky utolsó publikációival (1984, 1990) ellentétesen – a torony és az előcsarnok építését újból az Árpád-kor utolsó századához kötötte.

Forrás: Rainer Pál - A veszprémi Szent Miklós-szeg és temploma