Oroszlávje (Oroslavje)
A település története szorosan kapcsolódik az oroslavjei kastélyhoz és az itt birtokos főnemesi családokhoz, főként a Vojkffy, Csikulin és Sermage családokhoz melyek máig mély nyomot hagytak történetében. Oroslavje első birtokként való említése 1209-ből II. András király adományleveléből származik, melyben Vratislav ispánt megerősíti birtokaiban. A rá vonatkozó szövegrész pontosan így szól: "predium iuxta Crapina nomine Cherniz", azaz "a Krapina menti Cserniznek nevezett birtok", mely "Tupliza", a mai Stubičke Toplice és a "Kammna" a mai Jamno patak említése alapján behatárolható. Oroslavje első név szerint történt említése a 15. század második feléből, 1477-ből egy tizedjegyzékből származik. A 14. századtól a szomszédvár-stubicai uradalom része volt, mely a 15. században történt kihalásukig az Acha (Aka) család birtoka volt. A birtok ezután a Hening családé és örököseiké volt, akik a 16. század 60-as éveiig voltak földesurai az uradalomnak. Ezt követően Oroslavje egyre nagyobb jelentőségű lett az uradalmi központhoz, Stubicához képest és rövidesen az uradalom gazdasági központja lett. 1549-ben az oroslavjei adózó jobbágyok száma 36 volt, míg a stubicai jobbágyoké csak 11. 1581-re számuk 46-ra emelkedett, háromszorosára a stubicai jobbágyokénak. Az 1573-as parasztfelkelés után a szomszédvár-stubicai uradalom fokozatosan szétesett, a folyamat a 17. század közepére fejeződött be. A szétaprózott birtokon a tulajdonos főnemesi családok kisebb uradalmakat szerveztek, Oroslavje is uradalmi központ lett. 1574-ben Oroslavje területén még csak két birtokos osztozott, 1598-ban már heten voltak a birtokosai (Nikola és Pavao Gregorijanec, Mallakóczy Miklós, Rátkay János és György, Túróczy Benedek és Zelniczey Pál akik birtokaikat főként a Hening-Teuffenbach család tagjaival való házasságok során szerezték. A 17. századtól a Vojković-Vojkffy és a Csikulin, a 18. század közepétől a Sermage család játszott nagy szerepet a település életében, melynek itt volt a birtokközpontja is. A Vojkffy család a 16. század végén érkezett a településre. Leghíresebb tagja Vojkffy II. János volt, aki a török elleni harcokban tett szolgálataiért III. Ferdinándtól 1655-ben kapott nemességet. A 17. század közepén kastélyt építtetett itt, melyhez kert, szőlőhegy és templom is tartozott. Valószínűleg utóbbi volt a Nagyboldogasszony plébániatemplom elődje, melyet az 1669-es egyházlátogatás említ először.
Kevés az olyan település a horvátországi Zagorjében, ahol két kastély is van. Ilyen település például Béla, ahol egyik kastély, a másiknak a végében található, az egyik a 17. századból, a másik a 18. századból, ráadásul mind két kastély ugyan azon családhoz tartozott. Oroszlávjén (Oroslavje), szintén két kastély található, egymástól háromszáz méternyi távolságban. A barokk főkapuk, melyeken át be lehet menni a kastélyparkba, pont a mai település központjának a környékén vannak. A kastélyok nem ugyanazon tulajdonoshoz tartoztak és különböző időben is keletkeztek. A délen elhelyezkedő régebbi kastélyt, Felső Oroszlávjének (Oroslavje gornje) nevezték, mely leégett, és csak a parkja maradt fenn a barokk főbejárattal. Az északabbra található Vojkffy (Vojkovic) kastély volt Alsó Oroszlávje (Oroslavje donje) kastélya.
Alsó Oroszlávje (Oroslavje Donje): Vojkovich (Vojkffy)-Orsich-kastély: Alsó Oroszlavje, a Vojkffy-Vojkovic család székhelye volt. Vojkffy Zsigmond építette, a 18. század végén, 1770. és 1790. között. A három szárnyából, melyek alaprajza egy „U” betűt képeznek, az északkeleti volt a főszárny, mely nagyságával is, de tetőzetével is a sokkal kisebb és keskenyebb csatlakozó szárnyak fölé magasodik. A későbbiekben a kastélyhoz egy lóistállót építettek, amit még késobb a kastély oldalszárnyaival kapcsoltak össze, így a kastéllyal együtt egy zárt udvart alakítottak ki. Az alsóoroszlavjei kastély újat jelentett, az addigi barokk sémák szerint készült zagorjei kastélyokhoz képest. A horvátországi Zagorje kora barokk és barokk kastélyainál megszokott, udvari homlokzatokon lévő árkádos folyosók helyett, e késő barokk kastélyban, a folyosó, a főszárny alapjának hosszában jelent meg, ami módot adott arra, hogy a folyosó mind két oldalára helyiségeket építsenek. A földszint fő motívumát egy előcsarnok jelenti, melyen át az udvarra lehet kijutni. A lépcsőház, mely szintén az előcsarnokból indul, egy hatalmas előtérbe, tehát a kastély első emeleti nagytermébe vezet. A kastély fő helyiségeit, a külső homlokzatra tájolták. Az épület belsejében, jó néhány típusú boltozat található. A földszinten dongaboltozatok vannak, cseh boltozatok a folyosókon és az előcsarnokban, míg az első emeleti szobákban teknőboltozatok vannak. A kastély a horvát műemlék katalógus, első kategóriájú műemléke. Pillanatnyilag üresen áll.
Felső Oroszlávje (Oroslavje Gornje): Csikulin-Sermage-kastély: Az 1573-as parasztfelkelés idején, Oroszlavjében még nem volt kastély. Akkoriban, legvalószínűbben, itt csak egy majorság, vagy csak egy kúria volt. Máig nem tudjuk, hogy ki építette a felsőoroszlavjei kastélyt és mikor. Az építtetője valójában Csikulin Gyula (1580-1634) lehetett, aki számos fontos családi okiratot, épp Oroszlavjében adott ki. A Csikulin család utolsó férfi tagjának, Iván Ferencnek, az 1746-os halála után, unokanővére, Sermage grófnő, született Moscon Julianna, kilenc éven át, támasztott bírósági pereket az örökség körül. Ennek okán, 1746-ban, összeírták a javait és így az oroszlavjei kastélyt is felleltározták. A kastélynak egyszerű homlokzata, négyszög alakú, zárt udvaros alaprajza volt, kör alakú tornyokkal a sarkain. Ez egy tipikus és Zagorjében gyakran látható, kora barokk sémára készült kastély volt. Az udvari homlokzatok mellett, egy folyosó vezetett el, ahonnan a kastély helyiségekbe lehetett bemenni, melyek ablakai a külső homlokzatokon voltak. Jelenleg a kastély helyett, ugyanazon a helyen egy iparcsarnok áll. A tájjellegű parkot a tavacskával már csak a fényképeken nézhetjük meg. Az esetlegesen idelátogató, csak a fűvel benőtt építészeti maradványok mellett gondolkodhat el a képzeletében. A bejárat körüli parterre kert, annak ellenére, hogy a két világháború között részben felújították, később meglehetősen lepusztult, majd ismét felújították és emlékeztet, a 19. század végi horvátországi Zagorje legszebb kastélyparkjainak egyikére. Annak ellenére, hogy a kastély már nem létezik, még mindig büszkén emlegetik, hogy a 19. század legnagyobb zongoravirtuóza, Liszt Ferenc, kétszer is idelátogatott.
Forrás: http://users.atw.hu/kastelyok/horvat-krapina.htm
