https://mcbubu.hu/insula_pilup/rudera_st_helena/
Taliándörögd - Insula Pilup Sanctae Helenae
Pál püspök bullája eredetiben nem maradt fenn. Az egyetlen forrás, amely fenntartotta a magyarországi egyháztörténet szempontjából jelentős dokumentumot, Gyöngyösi Gergely 1522—1526 között készült pálos rendtörténete. ...
Az oklevél szerint Pál püspök IV. Orbán pápa kérésére megvizsgálta a veszprémi egy házmegyében működő remeteközösségeket hogy rendelkeznek-e megfelelő anyagi háttérrel ahhoz, hogy Szent Ágoston regulája szerint élhessenek. A püspök válasza elutasító volt Az oklevél felsorolja azt a hét remeteházat, amelynek működését a püspök engedélyezi, de továbbiak alapítását kiközösítés terhe mellett megtiltja. Az oklevélben szereplő hét kolostorhely említése a kritikai kiadás alapját képező kéziratban a következő:
1. Insula Pilup Sanctae Helenae,
2. Kewkwth Sanctae Mariae Magdalenae,
3. Bokon Sancti Jacobi,
4. Idegsyt Beatae Elizabeth,
5. Bodochun Sancti Emerici,
6. Insula prope Ermenyes: Elek Sanctae Mariae Magdalenae,
7. Zakach Sancti Dominici.
Gyöngyösi munkájában Pál oklevele után még egyszer előfordul sz Insula Pilup kifejezés, közvetlenül a püspöki oklevél után, éppen arra történő hivatkozással: "Benedek veszprémi püspök mindezeket 1291-ben, a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén kibocsátott oklevelében megerősítve így írja le, és a következő helyeket sorolja fel név szerint A Szent Kereszt egyháza a Pilisben, Szent László Kékesen és Pilup szigete.” .
Forrás: HOLLER LÁSZLÓ - A VESZPRÉMI PÜSPÖK EGY 1263. ÉVI OKLEVELÉRŐL
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sikeresen azonosították a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének szakemberei önkéntesek segítségével a sokat keresett Insula Pilup Sanctae Helenae templomát és magát a remeteséget Taliándörögd határában.
A legkorábbi, még tatárjárás előtti Árpád-kori remeteséget sikerült megtalálni, érintetlen, zárt egységként vizsgálható lelőhelyként és kolostortájként, közelebb jutva a rend korai történetének alaposabb megismeréséhez.
A pálos szerzetesrend első, és megalakulása szempontjából legfontosabb dokumentuma Pál veszprémi püspök 1263-ban folytatott látogatása nyomán született levele, amelyben felsorolta a rendhez kapcsolódni kívánó remeteségeket, és azok vagyonát. Ebben az első helyen az Insula Pilup Sanctae Helenae szerepel, aminek az azonosítása a kutatók több nemzedékének adta fel a leckét.
A hivatali elírás miatt lineáris módon lehetetlen volt megtalálni ezt a remeteséget, ezért a kutatók is retrospektív módon azonosították, vagyis találtunk egy helyszínt, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen ráillik a leírás minden eleme, és van hitelesítő leletanyag is – idézi a közlemény Papp Attilát, a Nemzeti Régészeti Intézet ásatásvezető régészét.
Az idén (megj. 2023.) tavasszal indult kutatást a Veszprém vármegyei önkéntes, Sütő Krisztián kezdeményezte, aki talált egy 1827-es térképet, amelyen a Rudera St. Helena felirat szerepelt a hely megnevezéseként. A középkori falvakra és templomokra specializálódott kollégájával, Kaszás Zsolttal megkeresték a területet, fotóanyagot készítettek, majd értesítették Papp Attilát, innentől már a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének vezetése alatt, a Pusztatemplomok kutatása projekt keretein belül folyt a kutatás.
Az eredményes terepbejárás és műszeres kutatás után a területet megtisztították, így jól láthatóvá váltak a templomépület saját omladéka alatt lévő maradványai, valamint látható részként az északi fal mintegy hetven centiméter magas falmaradványa. A geofizikai mérések szerint egy kis méretű, az Árpád-kori templomokhoz hasonló nagyságú épülethez tartozott, amelynek az omladéka a helyszínen maradt, nem szóródott szét, alapozása feltehetően szintén érintetlen.
A templomot a felszíni adatgyűjtés szerint zsindelytető fedhette. A területét valószínűleg fakerítés övezte, erre utal az omladék megállása a meredély felett egy vonalban, amelynek alsó vonalában sorban kerültek elő az ehhez tartozó szögek. Előkerült egy két részre tört gótikus kulcs is a földhíd szigeti bekötésénél, ahol feltehetően a terület bejárata lehetett.
A helyszín ismeretében értelmet nyert az insula kifejezés is, hiszen az apró kiemelkedést, ahol a templom állt, három oldalról víz vette körül, tulajdonképpen egy mesterséges földhíddal elérhetővé tett, szó szerinti értelemben vett sziget volt.
A kutatók azonosították annak az épületnek a helyét is, ahol feltehetően lakhattak a remeték, akik a helyszűke miatt legfeljebb ketten, hárman lehettek egyszerre a szigeten. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a későbbiekben, a pálos rend virágzása idején miért hagyták el ahelyett, hogy átalakították volna. Egyszerűen nem volt hová bővíteni. Az emléküket a helynévi anyag megőrizte, hiszen a mellette folyó patakot Ilonakúti ároknak, a medret és magát a forrást Ilonaházinak nevezik és az ide vezető erdei út mellett egy Barát-fa-tető elnevezésű terület húzódik.
A templommaradvány és a remeteség feltárására a tervek szerint a közeljövőben kerülhet sor.
Forrás: https://librarius.hu/2023/10/28
