Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Taliándörögd - Szt. András-templom romja

Magyarország Régészeti Topográfiája 1. Veszprém megye régészeti topográfiája - A Keszthelyi és Tapolcai járás - Írta: Bakay Kornél, Kalicz Nándor, Sági Károly - Akadémiai Kiadó, Budapest 1966 - szerint: Az Árpád-kori Dörögd föld keleti részén települt falu már a XIV. században kettős település: Alsó- és Felsődörögd. Mindkettőben nemesek laktak, a faluról elnevezett Dörögdiek. Az 1548-as török hadjárat pusztította el a két falut, s közülük csak Alsódörögd települt újjá. Felsődörögdön állt Szt. András plébániatemploma, amelyről a XIV. századi pápai tizedjegyzékek emlékeznek meg először, bár legalább egy évszázaddal korábban épült.  Az 1330-as években építtette át Dörögdi Miklós egri püspök. Alsódörögdön ekkor Boldogságos Szűz kápolnája állott, amelyet nemrég építtettek az ottani nemesek és amely 1339-től a felsődörögdi Szt. András templom filiája lett. A felsődörögdi templom romjait az 1840-es években robbantották fel szentélye kivételével, köveit építőanyagként használták. Az alsódörögdi kápolnát 1792-ben újjáépítették és bővítették, ez a község ma is álló r. k. temploma.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Története: Dörögd a Péc-nembeli Dörögdiek birtoka volt már a XIII. században és három faluból állott: Alsó-,Felső- és Tótdörögdből. A falvakat és a birtokot a XV. századtól a Sitkeiek örökölték, de a Vezsenyieknek is voltak itt részeik, amelyek később a Vázsonyi Horváthoké lettek.

A templomot Szt. András tiszteletére a XIV. század elején élt Dörögdi Miklós egri püspök és rokonainak ősei építették. 1339 előtt a püspök átépíttette. A templom és a rom további sorsa ma még ismeretlen, a XIX. század közepén hajóját puskaporral robbantották fel és anyagából magtárat építettek. 1880 körül Ádám Iván végeztetett kisebb ásatást a rom területén.

Leírása: Csak keletéit, egyenes záródású szentélye és az ehhez délről csatlakozó négyzetes sekrestyéje ismert, gótikusán átépített formában. A sekrestye templom felőli, északnyugati sarkában csigalépcső vezetett a szentély boltozata feletti kápolnába. A szentélyt a sarkokba állított oszlopokra támaszkodó bordás keresztboltozat fedte, a sekrestye boltozatának bordái pedig magasan, a falsarkokra támaszkodtak. A szentély keleti végén magas és keskeny koragótikus ablak van, hasonlókat, de kisebb méretűeket találunk a sekrestye keleti és déli oldalán is, az utóbbinak csak a fele maradt meg. — Románkori formáját nem ismerjük.

A tihanyi múzeumban kiállított emberalakos pillérfő és a jelenlegi rk. templomban levő szalagfonatos keresztelő medence a románkori templomból származik. Mindkettő XII. századi faragvány.

Forrás: Koppány - A Balaton-Felvidék románkori templomai