Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gornja Rijeka - Nagyboldogasszony-templom

Gornja Rijeka, régi nevén Reka első írásos említése 1248-ban történt Miklós és Ábrahám nemesek birtokaként, a kiskemléki uradalom részeként. Nevét a Reka-patakról kapta, mely Reka ősi vára alatt tör elő a Kemléki-hegységből és Miholecnél ömlik a Črnec-patakba. Története során hol Varasd, hol Körös vármegyéhez tartozott. Jobbágyai, több környező településsel együtt a tatárjárás után IV. Bélától nemességet kaptak, mivel Kemlék várát megvédték a tatároktól.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom elődjét már az 1240-es években, majd 1318-ban is említik. 1334-ben Ivan zágrábi főesperes a zágrábi káptalan helyzetéről írott oklevelében plébániatemplomként említi. A templom legrégibb része a 15.–16. századból származó gótikus harangtorony.  A harangtoronyon az Erdödy-Zichy család címere, a horvát heraldika egyik legszebb példája látható. A torony megjelenése mintaként szolgált a Kemlék és Körös régiók többi harangláb építéséhez. Ebben az időszakban a belső teret famennyezet fedte, melyet később boltozatra cseréltek. A 18. század elején a templomot átépítették, ekkor nyitották a nagyobb ablakokat és kórust építettek. 1892-ben az épület radikális átépítésen esett át. Az épületet kívülről és belülről is megerősítették, a kéthajós templomhoz új hajót építettek, a déli hajóból az új főhajóban építették fel az új szentélyt. A szentély és a kereszthajó kivételével az egész templomot újrafedték. A főoltár is ekkor készült, Szent Péter és Pál apostolok 1754-ben készített szobraival. A bal oldali Szent Fábián és Sebestyén mellékoltár 1735-ből való. A hajóban található az egykori kastélykápolna rokokó oltára. A templomban fennmaradt egy 17. századi Fájdalmas Szűzanya szobor és egy 1777-ben készült Szent Borbála szobor is. A neogótikus szószék a 19. század végén készült. A belső festés Petar Orlić munkája.