Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Stillfried - Hausberg|Burgstall|Erdwerk

1045-ben egy Stillfried-villát említenek.  Konrad von Stenitz-Stillfried (1272 és 1280 között említik az oklevelek) és Leopold v. Schinta-Stillfried (1277-ben és 1292-ben említik az oklevelek). 1314-ben az uradalom Albrecht v. Ollersdorfnak van elzálogosítva. A zálogjog 1355-ben a Rauheneckerekre, 1358-ban pedig Seybot v. Missingdorfra száll. 1356-ban és 1382-ben a Tursen családot is említik. További zálogjogosultak: Alber der Ottensteiner, 1369-ben Ott v. Zelking, 1385-ben Heinrich v. Pottendorf, 1437 előtt a Volkensdorfer, majd a Hauser. A 14. század közepén jól kiépített fejedelmi várként dokumentált komplexum a 15. század közepén elpusztult. 

A Stillfried-fennsík területe Stillfried (délre) és Grub (északra) falvak között húzódik. Ez a löszfennsík, amelyet északról, keletről és délről természetes lejtők biztosítanak. A terület szisztematikus régészeti kutatása 1969-ben kezdődött a „Stillfried természeti és kulturális területének kutatása a jégkorszaktól napjainkig” című interdiszciplináris projekttel, és a mai napig különböző utóprojektek formájában folytatódik. A korábbi kutatások szerint a 15. századig létező Stillfried várának helye is a fennsíkon feltételezhető. A Marchfeld északi peremén lévő „rendkívüli települési kedv” a felső paleolitikumig visszanyúló megfelelő települési folyamatosságot eredményezett. A sáncok ma is felismerhetők építésük a késő bronzkorra nyúlik vissza, amikor a monumentális nyugati sáncárok-erődítmény és az ÉNy-i kapukomplexum épült. A hallstatti és a késő laténi korszakban történő használatot követően Kr. u. 1. században kezdődött a császári település, amely a jelenlegi kutatások szerint az 5. században ért véget, és ideiglenes római jelenlétre utal. 

A római korszakot a középkorban újbóli benépesülés követte, míg a kora középkori település egyértelmű nyomai még mindig hiányoznak. A több mint 700 x 400 méteres, azaz mintegy 26 hektárnyi területű fennsík megfelelő kiterjedése és kiépítése az egyes települési korszakokhoz rendelhető. 

A középkori várkomplexum a fennsík délnyugati szélén található a Szent György plébániatemplom környezete, amely egy jól felismerhető, több részre tagolt magaslat. Az ÉK-DNy-i tájolású terület teljes hossza mintegy 160 x 80 méter. A csonka kúp alakú vármag a plébániatemplommal és a helyi temetővel 60-80 méter átmérőjű területet foglal magában. A temető közvetlen környezetében épületek maradványait is megtalálták, amelyek az egykori székhelyhez kapcsolódhatnak. Ésszerűnek tűnik a feltételezés, hogy ez a középkori vár helye. Felgenhauer a Kirchhügelben látja a középkori településnek a központját és amely a kerámialeletek alapján a 11. század végére datálható. A leletek többsége azonban 12. és 13. századiak. A régészeti leletek alapján a település végét 1260/80 körül feltételezhetjük.

A fennsík északi részén a „római domb” elnevezés a megfelelő korszakból származó településre utal, amelyet régészeti leletek is bizonyítottak. 

A „római domb”-tól mintegy 120 méterre délkeletre és a plébániatemplomtól mintegy 300 méterre kelet-északkeletre található egy másik földvár, a „Hausberg”. A közvetlenül a fennsík meredek keleti lejtőjénél elhelyezkedő komplexum egy csonka kúp alakú magból áll, amely egy 24-30 méter átmérőjű fennsíkot alkot. Nyugaton és északon árok biztosította a védelmet, míg délen egy mély természetes bevágás védte a várterületet.

Forrás: http://noeburgen.imareal.sbg.ac.at/