Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A nagykemléki Szent Bereck-templom

A kemléki pap már szerepel a pápai tizedjegyzékben, de kérdés, melyik templomban szolgált. A zágrábi püspökség 1334-es összeírása szerint ugyanis a kemléki főesperességben Kiskemléken a Szűz Mária-, Nagykemléken a Szent Márton-plébánia működött. Ez utóbbi a hegy gerincétől délre, Igrišće lelőhelyen keresendő, ahol állítólag a 16. század elejéig működött plébániaként, és csak a 18. században hagyták el. 1993-ban ásatás folyt a területen, temploma ezek szerint sokszögzáródású volt.

A ma is álló nagykemléki Szent Bereck-templom 1420-ban bukkan fel a forrásokban, amikor Bogacsevai György fia Tamás (a Szent Márton- és a Szűz Mária-templomok mellett) ezt is kegyes adományban részesíti, 1 aranyforintot hagyva egy oltár felállítására. Ekkor nem esik szó a templom rangjáról. 1438-ban Stephanus de Roycze zágrábi kanonok a Szent Márton-plébániáért folyamodik a pápához, majd két évvel később a Szent Bereck-plébániát is megszerzi. Ekkor tehát már egyenrangú a Szent Márton-templommal, de lehet, hogy eredetileg annak filiája volt; erre utalhat a két titulusszent öszszefüggése is, hiszen Szent Bereck Márton püspök utóda volt a tours-i egyházmegye élén. A templom körüli települést ekkor még Brezovicának hívták, amelyet Nagy Lajos 1367-ben részesített kiváltságokban; ezt 1386-ban és 1405-ben is átírták és megerősítették.

A templomon rögtön látszik, hogy középkori eredetű, bár a homlokzat az 1898-as historizáló újjáépítés során készült. Az újabb kutatás során napfényre került a déli támpillér mellett az a sarokarmírozás, amely a templom eredeti végződését jelzi. A nyugati résztől tehát eltekinthetünk, ahogy a barokk déli és a klasszicista északi mellékkápolnától is. A hajó és a szentély azonban középkorinak bizonyult. Bár a szentélyablakok mérművei nem eredetiek, figyelemre méltók az északi, ék alakú támpillérek. A torony tűnik a legkésőbbinek. A hajó mai összképét az 1755-ben keletkezett csehsüvegboltozat határozza meg. Középkori maradványokat a nyugati részben találunk. Az északi és a déli falon tártak fel falképeket, amelyek közül az északiak a látványosabbak.

A templom hajójához szinte azonos szélességű szentély csatlakozik, melyet bordás keresztboltozat fed. A boltozáshoz ékbordát (másnéven trapézorrú vagy talpasbordát) alkalmaztak, mely visszametszéssel indul. Ez a 15. században széles körben elterjedt volt. A déli oldal ülőfülkéje szegmentíves záródású, és élszedését piramistaggal állították meg; ezek a Zsigmond korra jellemző formák. Talán közelebb vihet a datáláshoz a címerpajzsokkal díszített konzolok megjelenése; erre a 15. század közepén Beregszászon és környékén már sor kerülhetett.

Forrás: SZAKÁCS BÉLA ZSOLT - A nagykemléki templom és falképei