Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bánfalva, Pálos majd Karmelita kolostor

Sopron nyugati szomszédságában, a Soproni-hegység északi lejtői mentén, erdős környezetben helyezkedik el Bánfalva (Wandorf), amely immáron 75 éve Sopron városának része. A festői település számos történelmi, szakrális emlékkel és páratlan látnivalóival várja az erre járókat.

971-ben egy misszionárius csapat élén téríteni érkezett hazánkba a később szenté avatott Wolfgang (Farkas) bajor szerzetes, aki a bajor uralkodó család, köztük például Gizella házi tanítója is volt. Rövid itt tartózkodásuk emléke tovább élt a 11. században ide települt bajor földművesek körében. A Bánfalva fölé magasodó a zarándokhellyé váló sziklán, 1441-ben Szent Farkas tiszteletére kápolnát emeltek. Az emlékhely 1481-ben búcsúengedélyt kapott a pápától.

A búcsújáróhely népszerűsége és a környéken épült közeli pálos kolostorok (Sopronkertes, Bécsújhely) hatására, Sopron városa 1482-ben pálos rendházat és templomot alapított a Szent Farkas kápolna helyén. A templom népszerűségét tovább növelte a czestochowai Fekete Madonna kegykép (a pálos szerzetesek patrónája) legkorábbi másolatának oltárra helyezése. A gótikus templom szentélye és három rekonstruált ablaka napjainkban is megcsodálható. A földszintes középkori kolostorépületből azonban csak töredékek maradtak fenn.

A 16. század első harmadára már állandóvá váltak a török támadások, ezért a szerzetesek 1532-ben Bécsújhelyre menekültek. Vitték magukkal a legértékesebb kegytárgyukat, a Fekete Madonna képet is. A felhagyott kolostort a törökök felégettét, az épületek romba dőltek és a következő nyolc évtizedre elhagyatottá vált.

A pálosok 1614-ben visszatértek, majd a zárda és a templom építésére alamizsnát kezdtek gyűjteni. Még ebben az évben megkezdődtek az újraépítési munkálatok, melynek fő támogatói az uralkodó mellett az Esterházy-, a Széchényi-, a Csáky- és a Nádasdy-családok voltak. A munkáltok teljesen 1648-ra fejeződtek be. A kolostor ekkor nyerte el mai, egyemeletes, zárt kerengős, barokk formáját. A következő szűk másfél évszázad a kolostor fénykorát jelentette. A rend feloszlatásáig a kolostor a pálos rendtartomány noviciátusa volt. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek, melynek ma is látható 17. századi eredeti famennyezete és 14 méter hosszú faragott mestergerendája, különlegességnek számít Közép-Európában.

1728-ban tűzvész pusztított az épületben, de az ezt követő helyreállítás alkalmával még díszesebbé varázsolták a belső tereket. 1750-re fejeződött be a falu irányából impozáns teraszokkal tagolt 88 lépcsőfoknyi barokk lépcső építése, amelyet 14 szentet ábrázoló szobor szegélyez.

A kolostor saját fenntartásához számos földterületet birtokolt és az ezeken végzett mezőgazdasági tevékenységből származó javak, a szerzetesek magas életszínvonalát teremtették meg. Kiemelt tevékenység volt a szőlőművelés és bortermelés. A 17. századtól kezdődően jelentős pincerendszer épült ki a Kolostorhegy alatt. Ennek az aranykornak és jólétnek a drámai végét jelentette, mikor II. József császár a szekularizációs politikája keretében, 1786-ban feloszlatta a pálos rendet több más renddel egyetemben.

A szerzetesek által elhagyott és kiürített kolostort, Sopron városa először cukorgyárrá akarta alakítani, de elvetették ezt a tervet. Végül a Brennbergbányán megnyílt első hazai szénbánya bányatisztjeit és szakmunkásait szállásolták el benne. A napóleoni háborúban a francia császár csapatai 1809-es soproni megszállása alatt katonai kórházzá alakították az épületet. A reformkorban a kolostor apartman ház is üzemelt, amely népszerű volt a festők körében, kik hosszabb időre megszálltak és alkottak itt. Az egykori rendházban selyemhernyó-tenyésztés is zajlott, majd az 1860-as években a kolostort helyőrségi kórházzá, majd ezt követően a templommal együtt raktárrá alakították.

Az egykoron szebb napokat látott kolostor és templom életében a jelentős fordulatot 1887 hozta. Ekkor vásárolta meg az egyházmegyének a teljes ingatlan együttest Zalka János győri püspök. A templom ettől kezdve folyamatosan szolgálja a katolikus hívőket. A kolostor új lakói pedig a Mayerlingből 1892-ben érkezett sarutlan karmelita apácák lettek. A templom szentély részét elfalazták, belső szintmegosztással emeletén varró szobát, földszintjén oratóriumot létesítettek. Az emeleten külön lakása volt a zárdalelkésznek, közvetlen átjáróval a frissen felújított templomba. A kolostor celláinak a többségét kettéosztották, míg a korábbi noviciátusban szintén lakófülkéket alakítottak ki.

A II. világháború vége felé a Kolostorhegy pincerendszerében óvóhelyet alakítottak ki, amely több száz embernek nyújtott menedéket. A háború utolsó szakaszában a Harmadik Birodalom, a keleti határára tervezett erődrendszer építéséhez kapcsolódóan Bánfalván munkatábort létesített. A helyi embermentéshez a karmeliták is csatlakoztak. Több tucat munkaszolgálatost bújtattak és mentettek meg.

A második világháborút követő időszak a kolostort is drámaian érintette. 1950-ben a rendházat bezárták, az apácákat internálták. Ezt követően a kolostor épülete a rendszerváltásig, elme és szociális otthonként működött. Ezekben az évtizedekben az épületben régészeti és műemlékvédelmi kutatás is zajlott. Ennek keretében helyreállították a templom gótikus szentélyét, illetve megtaláltak több középkori faragványt. A műemléki munkának egyik fontos állomása volt, az addigra szinte teljesen elpusztult pálos lépcső rekonstrukciója, melynek átadására 1981-ben került sor.

Az egyházak kárpótlása során 1991 után a Karmelita rend visszakapta korábban államosított kolostorát, de annak felújítására anyagi hátterük és lehetőségük nem volt. 2004-ben Kovács Gábor üzletember, értékmentő szándékkal vásárolta meg az akkor már lakatlan és igen leromlott állapotban lévő épületegyüttest. A felújításra a Norvég Alap és Kovács Gábor személyes hozzájárulásával 2009-2010 között került sor.

A kolostor 2010-ben látogatható műemlékként nyitotta meg kapuit. 2011-óta pedig magas színvonalú szállodaként is üzemel. Az intézmény 2015 tavaszán állami kezelésbe került. A bánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor, a fertődi Eszterházy-kastéllyal és a nagycenki Széchenyi-kastéllyal együtt az Eszterháza Központ kezelésébe tartozik. A szállás és éttermi szolgáltatás mellett a kolostor állandó kolostortörténeti kiállítással is várja látogatóit.

Összeállította: Keserű László

Források:

Galuska Tünde: A pálos rend építészeti emlékei weboldal: www.palosepiteszet.hu
Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolostor kutatása. Soproni Szemle - 2010/2.
Varga József: A bánfalvi hegyi templom - Sopron, 1938.
Tóth Judit - Francz Ilona: Erdő szélén, felhők között – A bánfalvi kolostor, Turista Magazin - 2019
A sopronbánfalvi kolostor honlapja: http://www.banfalvakolostor.hu/
A helyszín látogatása során szerzett információk - 2024