Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Veszprémfajsz - Szent Valpurga-templomrom

Veszprémfajsz határában, a Mulató-tető DNy-i lábánál fakadó ér Ny-i partján állt egykor a középkori Fájsz falu török korig fennálló temploma. Itt és fallal körülvett temetőjében 1977 nyara óta folynak az ásatások.

A balácapusztai római villa feltárásához kapcsolódó munka, amely a középkori Fájsz község egykori egyhajós, homlokzati tornyos templomának megismerésére irányul, 1978-ban csak szerény keretek között folytatódott. Alaprajzi ismereteink csak néhány részletmegfigyelés révén gyarapodtak, amelyek közül a legfontosabb annak a megállapítása volt, hogy a hajó északi fala mentén tömör köfalazatból épített lépcső vezetett kelet felől a torony emeletére lokalizálható karzatra. Ezt a lépcsőt utólag építették hozzá a hajófalhoz, és elkészítése nyilvánvalóan össze-függ a toronyföldszintnek a hajó felé néző oldalán rekonstruál -ható, eredetileg nyitott árkádivek aláfalazásával. Az előző évben feltárt l-l hosszanti, illetve harántirányu árok nagyobb mérvű bővítésére csak egy ponton került sor: a hajó északi falának keleti részéhez csatlakozó, késői periódusban kialakított és igen erősen bolygatott csontkamrát teljesen feltártuk, és a csontokat áthelyeztük.

A leletanyagból a kőfaragványok emelkednek ki, amelyeknek száma 29-ről 44-re nőtt. A XIII. századra keltezhető faragványok között egy határozott jellegű csoport kapuzatból származtatható; ide tartozik többek között egy kisméretű timpanon-töredék is, amelyen, sajnos, a figurális résznek csak a legszéle látszik. A gótikus anyagot elsősorban egy fiálé-töredék gazdagította, amely a tavaly megtalált keresztvirág-töredékkel együtt minden bizonnyal későgótikus szentségházhoz tartozott: mindkét kő a szentély területén, egymáshoz közel került elő.

A kapuzattöredékekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy ezek többnyire a hajó keleti részét fedő omladékból származnak, és részben - igy a timpanon esetében - másodlagos beépítés határozott nyomait mutatják. A románkori kapuzatot tehát már egy középkori átépités alkalmával szétszedték, igy in situ maradványainak előkerülésével kevéssé lehet számolni.

A szentélyen kivül, attól keletre, a hosszanti árok területén egy későközépkori sirt tártunk fel. Ugyanitt konstatáltuk, hogy az előző évben megfigyelt rózsaszín kötőanyagú fal, amely a templomszentély zárófalánál és a déli hajófalnál korábbinak bizonyult, a sir mögött keleti irányban folytatódik. (TA) Tóth Sándor

Forrás: AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)