Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szent Jakab apostol-plébániatemplom

A Győrtől mintegy 20 km-re fekvő Lébény országos hírű nevezetessége és Magyarország egyik legjelentősebb késő román építészeti emléke, a településen álló Győr nemzetségi monostortemplom. Lébény története szorosan összefonódik a Benedek-rendi apátsági templom történetével. A Győr nemzetségbeli Poth és Chepán ispán építették a monostort és a templomot, amelyet aztán végrendeletileg a bencés rendre hagytak. A Szent Jakabnak szentelt templom alapítási éve nem ismert, de okleveles adatokkal igazolható, hogy 1212-ben már állt.

Már a monostor kezdeti évtizedeiben hányattatott időszak kezdődött. A monostort 1242-ben tatárok, 1271-ben Ottokár cseh király katonái dúlták fel. A 15. században németek gyújtották fel a kolostort és a templomot. 1529-ben a törökök is felégették a templomot, amelynek északi tornya ledőlt, a főhajó boltozata beomlott. A bencések ekkor elhagyták a lébényi monostort és Szentmártonba költöztek.

A templom és a rendház birtokosa 1638-tól a jezsuita rend lett. Ők állították helyre az időközben romossá vált épületet. De a nyugalom nem tartott sokáig. 1683-ban a Bécs ellen vonuló törökök feldúlták és felégették a kolostort, amelyet a jezsuiták újra helyreállítottak. 1841-ben hatalmas tűzvész pusztított, amelyben a templom sátortetője is leégett.

A templom mai formáját végül a 19. század második felében nyerte el, amikor August Ottmar Essenwein német építész vezetésével hozzákezdtek a templom három évig tartó belső felújításához, majd 1872-79 között a külső restauráláshoz. Essenwein új belső berendezést is tervezett, Klein, bécsi festő pedig 1879-ben üvegablakokat készített és a Három királyok imádása című freskóval díszítette a főkapu orommezejét. A 19. század végi felújításakor, a templom a korábbi barokk helyett új toronysisakot kapott. Emellett a tornyokat egy szinttel megemelték. A helyreállítás után a lébényi templom lett az ország első restaurált műemléke.

A templom alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródó. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. A tornyok alsó szintje a templomtérbe kapcsolódott, és csak az északi toronyba utólag beépített lépcső miatt falazták el az egyiknél.

Kereszthajója nincs. A nyugati főhomlokzat egyszerű, sima falfelületein kevés a díszítés. A két torony felső részén szintenként egy-egy kis méretű, két-, illetve háromosztásos ablak, a háromszögletű oromfalon egyszerű kör alakú ablak. Az alsó szinten és a keleti homlokzat apszisain szépen faragott párkány fut végig, az apszisokat féloszlopok tagolják.

A főhomlokzat nagy, díszítetlen felületeivel éles ellentétben áll a félköríves főkapu és a déli mellékkapu gazdag kiképzése. A bélletes kapuk levéldíszes oszlopfői, az oszlopközöket kitöltő növényi ornamensek a – jáki templommal együtt – a hazai román kori művészet legszebb alkotásai közé tartoznak.

A templom belső elrendezése világos, áttekinthető. A magasra kiemelkedő főhajót a mellékhajóktól pillérek választják el, az előcsarnok fölött az épület teljes szélességében karzat húzódik. Bár a templom alapvetően megőrizte eredeti formáját, a hajók dongaboltozata már későbbi, valószínűleg a 17. századból való. A szószék, az oltárok, a színes ablaküvegek, valamint a berendezés nagy része a 19. századi helyreállításkor készült, ekkor javították ki a külső faragványok és a belső díszítések sérüléseit is. A főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített másával.

A lébényi templom, egykori bencés apátsági templom fennállásának 800 éves évfordulóját 2006-ban ünnepelték. Napjainkban a Szent Jakab Látogatóközpontban fogadják az Árpád-kori templom látogatóit, nyitvatartási időben.

Források:

A Szent Jakab Látogatóközpont hivatalos oldala
Kőfalvi I.: A lébényi templom, (Arrabona - Múzeumi Közlemények 14. Győr, 1972
Téglás Zoltán: A lébényi Szent Jakab plébániatemplom restaurálása 1862–1879