Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A salföldi Mária-Magdolnáról elnevezett pálos kolostor 

A köveskúti vagy kőkúti pálos kolostor romjai a mai Salföld község határában, a községtől délre, a Balatontól északra, az Ábrahámhegy felett húzódó hegyhát erdős gerince mögött, az erdőben találhatók. Ezért a kolostor maradványai a magyar művészettörténti és helytörténeti irodalomban salföldi pálos kolostor néven ismeretesek. 

...

A kőkúti pálos kolostor első említése a XIII. század közepéről származik, Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele — melyben IV. Orbán pápa felhatalmazása alapján a magyarországi pálos-rend szabályait megállapítja — felsorolja a már fennálló kolostoraikat és ezek között említi a kőkúti Szent Mária Magdolnáról nevezett (Kőkút sancte Maria Magdelene) kolostort is. További említése a kőkúti pálos kolostornak az a már említett oklevél, amelyet a tihanyi konvent állított ki 1307 július 12-én és amelyben Barnabás fia Kelemen a veszprémi káptalan ábrahámi jobbágya saját lelki üdvéért egy szőlőt adományoz a köveskúti remeték Szt. Mária Magdalena tiszteletére szentelt egyházának (religiosis viris fratribus heremitarum ecclesie beata Mariae Magdalene de Kueskuth). 

...

Következő adatunk már a XV. század közepéről származik. Ekkor hallunk elsőízben arról, hogy a pálosok a kolostort elhagyták. A XV. század közepén ezen a vidéken nagy pártharcok dúltak I. Ulászló és Erzsébet királynő — V. László anyja — hívei között. Ekkor fosztotta ki Berki Jób szigligeti várnagy az almádi bencés apátságot. Előbb az uzsai pálos-kolostor elhagyásáról olvasunk. Az uzsai kolostorba ekkor a szomszéd nemesek ferences szerzeteseket hívtak. 

...

Valószínűnek látszik ebből az adatból, hogy az uzsai pálos kolostor elnéptelenedése után a kolostor birtokának egy részét a kőkúti kolostor kapta meg, míg a kőkúti kolostor végleges elhagyása a XV. század végén következhetett be. Elgondolkoztató körülmény ez annál is inkább, mert a mai romok tanúsága szerint a kolostor mai alakjában a XV. század végén épült későgótikus építmény. István bíboros szerpap 1475-ben a Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kolostortemplom javára búcsút engedélyez. Bizonyos tehát, hogy a kolostor ezt megelőzően nyerte mai alakját. 

...

A kolostor további történetét illetően, annak elhagyása után, már csak feltevéseink lehetnek. Amikor a XVI. század végvári harcai ezt a vidéket elérték, a kolostor már elhagyott és ennek megfelelően düledező volt. A fehérvári törökök 1554 november 7.-én Tihanyt és Csobáncot ostromolták eredménytelenül. Sági Károlynak az a véleménye, hogy ebben a hadjáratban pusztult el a kolostor is.  A kőkúti kolostor tehát ilyenmódon elhagyatva pusztult és düledezett. Romjairól a XIX. századtól kezdve csupán néhány sorban emlékeznek meg. Fényes Elek Salföld község leírásával kapcsolatban csupán ennyit mond: — „Láthatni itt egy régi kolostor omladékait. —" Bővebben emlékezik meg a kolostor romjairól Pesty Frigyes kéziratban fennmaradt művében: „Toronyi dűlő. Hajdan mikor e vidék sivatag, ősi erdőség volt — Salföld délnyugati hegyei között egy nagyszerű Jesuita vagy úgynevezett vörösbarátok klastroma és temploma volt — a kolostornak a nép szerint, egy nagyszerű vigyázó tornya volt, melynek romjai alig 30 éve elpusztíttattak." Ugyancsak néhány sorban emlékezik meg Récsey Viktor is a salföldi pálos-kolostor romjairól. Amint Pesty írja az egykorú jegyzői jelentés alapján, a kolostor lerombolása valóban az 1820-as években következett be. A gyulakeszi Csigó család — az akkori tulajdonos — bontotta szét a kolostort és az így nyert építőanyagot egy közeli juhakol építésére fordította. Ezt már Dornyay Béla elhagyatva látta, ma erdészház emelkedik a helyén. 

Forrás: Zsiray Lajos–Sch. Pusztai Ilona: A salföldi Mária-Magdolnáról elnevezett pálos kolostor