Utolsó frissítés: 2025.01.11.
Patakfalva - Papdomb - temető
A Papdomb („A papok dombja”) régészeti lelőhelyen elsősorban a középkori templomot és a hozzá tartozó temetőt tárták fel. Patakfalva első írásos említése 1333-ból származik Villa Potok néven majd, 1334 Sancto Laurentio, 1487 Pathakfalwa, 1514 Pathakfalu, 1566 Patakfalwa, 1576 Patakfalva, 1698 Patakfalva néven említik a pápai tizedjegyzékek.
A középkorban Patakfalva, Sándorfalvával és Telekfalvával egy plébániát képezett, amely Patakfalva határában épült temploma mindhárom falut kiszolgálta. A reformáció után a falvak lakói a kálvinizmus felé fordultak. Sándorfalva falu volt az első, amely 1667-ben önállósult. Telekfalva viszonylag későn, 1760-ban vált önállóvá, amikor az egyházi földeket és birtokokat felosztották a két falu között.
Patakfalva templomról szóló történelmi dokumentáció azt mutatja, hogy súlyos károkat szenvedett az 1661-es megtorló hadjárat során, amikor a török és tatár csapatok kifosztották és felgyújtották a templomot. Ennek a pusztításnak a bizonyítékait tovább erősítette a templom belsejében végzett régészeti ásatások során égett fagerendák nyomainak azonosítása. Ezután a templomot az 1690-es években Thököly Imre csapatai fosztották ki. A károkat és az elveszett liturgikus tárgyakat Ferenczi István fizette ki. 1762-ben a gyülekezet új harangot vásárolt Lakatos Mihálytól, a háromszéki Árkosból. A középkori templom ezután is jó állapotban maradt, hiszen az 1780-as egyházi szemle nem állapított meg hiányosságokat.
A templom megfelelő állapota ellenére a gyülekezet fontolóra vette az áttelepülést a falu határából a falu központjába. Az építkezés megkezdését meggyorsította az 1802-es erős földrengés, amely megrongálta a templomot. A templomot 1804-ben lebontották. Az elpusztult templom anyagából 1804-től a falu között újat építettek, faragott kövei közül többet befoglalva az új épületbe. A mai templom délnyugati, országút felé néző portikussal védett bejáratát csúcsíves kőkeret szegélyezi, ide épen állítottak fel egy gótikus kapukeretet. Bélletét vályúzatok közé helyezett körtetag alkotja. A templom északnyugati oldalán álló toronynál mind a külső, mind a templomba vezető belső ajtónyílás csúcsíves, körtetagos kőkerettel szegélyezett, a kísérő tagozatok pálca-, illetve sarkantyútagból alakulnak. A három gótikus kapuzat ajtószárnyai is a régi templomból valók. Az új templom építése 1816-ban fejeződött be.
Forrás: KATIE ZEIDLIK – ANDRE GONCIAR – JONATHAN BETHARD –ZSOLT NYÁRÁDI - INVESTIGATING A MEDIEVAL CHURCH AND CEMETERY (VĂLENI-PAPDOMB, HARGHITA COUNTY)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy, még feltárás alatt levő lelőhely, amely Patakfalva középkori templomát rejti, jól érzékelteti, hogy a templomépítések és a korai temetők legtöbb esetben összefüggnek, még akkor is, ha kezdetben nem bizonyítható templom is a temető környezetében.
A 2014-ben megkezdet feltárások felszínre hoztak egy saroktámpilléres, nagyméretű, egyenes záródású szentéllyel ellátott templomot, amelyet az Árpád-kor végére keltezhettünk. A templom környezetéből, az eredeti rétegekből és másodlagos helyzetből nagyobb mennyiségben kerültek elő korai edények töredékei, amelyek rádli díszesek, hullámvonal kötegesek, és körömbenyomkodásokkal voltak díszítve. Az egyenes záródású szentély által bolygatva pedig több temetkezés is előkerült. A 2015-ben folytatott régészeti ásatások, amelyek során a hajót kutattuk, újabb temetkezéseket hoztak felszínre. Ezeknek a fal általi bolygatásai olyan mellékleteket tartalmaztak, amelyek ennek a korai temetőnek a korát jelzik. S-végű hajkarikák mellett 11–12 gömbös végű hajtű töredékei kerültek elő, valamint egy XII. század közepi anonim dénár (H139). A hajó északi részének feltárásakor pedig egy övcsattal, a szájában szintén anonim dénárral eltemetett gyereksírt is dokumentáltunk. A korai sírok között esetenként szuperpozíció is kimutatható volt. Az ásatások során korábbi kőépület nyomait nem sikerült azonosítanunk, ellenben a templomhajóban egy kb. 1,4x1 méteres, 50–60 cm vastag nagyméretű kőtömböt észleltünk, amelyet egy másik nagyobb méretű kőre helyeztek rá. Ezzel egyvonalban, hasonló mélységben egy 0,7x1 méteres elkezdett malomkövet találtunk, amelyet sosem fejeztek be, minden bizonnyal kiképzése közben törhetett el. A két kő egy kb. 4–4,5 m hosszú faépület alapozását sejteti. A köveket a korabeli járószinttől 0,4–0,6 méter mélységben ásták bele a sárga agyagos altalajba. Sírok nem futottak be alájuk. A nagyméretű, közel egy tonnás súlyú követ a későbbi temetkezésekkel nem tudták elmozdítani, így egyedüli módon megmaradtak a bizonyítékai egy korai fatemplomnak. Remélhetőleg az elkövetkezendő régészeti kutatások napvilágra hozzák az épület másik két sarokkövét is, és így ismertté válik a templom teljes alapterülete.
A patakfalvi példa kiemelkedőnek számít a korai templomok kutatásában, hiszen számos alkalommal volt feltételezhető fatemplom megléte, amelyekhez a korai temető sírjai igazodtak, ellenben mindeddig nem sikerült megfelelő bizonyítékkal szolgáltatni egyetlen esetben sem. Fatemplom megléte sok esetben igazolható lenne, hiszen a korai sírok betöltései az esetek nagy részében tiszták, habarcs és épülettörmeléktől mentesek voltak. A patakfalvi feltárások végeztével, amennyiben meglátásunk kétséget kizárólag bizonyítást nyer, az elkövetkezendő kutatásokban komolyan számolni kell hasonló esetekkel. Faépületek nyomaira egy igen bolygatott területen, mint egy középkori temető, igen nehezen lehet ráakadni. Székelyföld két feltárt soros temetőjében, Zabolán és Petőfalván is voltak a sírok között üres foltok, ahová a kisméretű templom elférhetett volna, azonban adatok hiányában ez nem volt bizonyítható. (Benkő 2012, 112.)
Forrás: Nyárádi Zsolt - Régészeti adatok az udvarhelyszéki Árpád-kori templomok keletkezéséhez
