Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kisszekeres, református templom

A településre vonatkozó középkori adatokat csak a legutóbbi időben választották szét a Nagyszekeressel és két további, utóbb beléjük olvadt, szintén Szekeres nevű településsel kapcsolatos adatoktól. A középkorban Szekereskápolnának vagy Kápolnásszekeresnek hívott falunak a neve is mutatja, hogy már korán egyházi építménnyel kellett rendelkeznie. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Péter, az 1334-esben Pál nevű papját említik. A kápolna egy 1345-ös birtokmegosztó oklevélben is szóba kerül. Az 1351-ben említett, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt szekeresi kápolna azonban nem lehet azonos a kisszekeresi épülettel, hisz előbbi számára Szekeresi László fiai csak ekkor kaptak engedélyt az erdélyi püspöktől, hogy benne misézhessenek és papot tarthassanak – mégpedig az anyaegyház jogainak megsértése nélkül. Épp ennek az anyaegyháznak kellett lennie a már jóval korábban kimutatható kisszekeresi templomnak, s az 1351-es adatot Nagyszekeresre lehet vonatkoztatni.

A falusi méretekkel rendelkező, keletelt templom kisebb változtatásoktól eltekintve ma is középkori alakjában áll. Ez az épület azonban nem azonos a XIV. századi forrásokból ismert kápolnával, melynek alapfalait részben a mai alatt, részben tőle délre az 1980-as években történt ásatások során megtalálták. A korai épületből előkerült hajójának északi fala – melyre utóbb ráépült a mai templom hajójának déli fala –, északi diadalívpillére, és a hajónál keskenyebb szentélyének szintén északi fala, félköríves apszisának indításával együtt. Részben a mai szentély déli része alatt tárták fel a korábbi sekrestyéjének az alapfalait. A téglából emelt, apszisformája alapján az Árpád-korra keltezhető templom nyugati és déli részének falait nem találták meg, azok anyagát feltehetően kitermelték, hogy a mai templom építéséhez használják fel.

A kutatások szerint egyetlen periódusban felépült jelenlegi templomnak téglalap alaprajzú a hajója, hozzá azonos szélességű, a szabálytalan tizenkét szög hét oldalával záródó szentély járul. Utóbbi északi oldalához egykor sekrestye csatlakozott, melynek alapfalait feltárták. Falazott torony létéről nincs tudomásunk. A téglából épített, ma egyterű templomot a középkorban diadalív választotta ketté. Mind a hajót, mind a szentélyt kívül támpillérek erősítik. A hajó nyugati sarkain átlós pillérek láthatók, s északi falának közepén is áll egy utólag épített pillér. Egyik északkeleti sarkától és sekrestyéjének falcsatlakozási helyeitől eltekintve a szentélynek minden sarkán található támpillér. Az azonos kialakítású támok kétosztatúak, középkori részletformák nem figyelhetők meg rajtuk. ...

A kevés és részben gyengén kivitelezett forma szerencsére szolgál a számunkra annyi információval, hogy az épület keletkezésének ideje bizonyos határok között megállapítható. A valamelyest datálható részletek származhatnak egyetlen építési időből. A déli kapu nyomott csúcsíve és lapos, reneszánsz jellegű profilja, a keletebbre eső szentélyablak mérművének félköríves nyíláslezárásokat kettős halhólyaggal kombináló formája – akár középkori, akár csak azt utánzó megoldásról van szó –, s a reneszánsz kerettöredék együttesen a XVI. század első néhány évtizedére utal. Leginkább erre az időszakra jellemző a szentély és a hajó azonos szélességű kialakítása is.

Miután a XVI. század közepén a falu a Rozsályi Kun családnak már kizárólagos birtokát képezte, s a későbbiekben kimutatható a család itteni temetkezése is – a szentély alatti sírboltot legalábbis hagyományosan hozzájuk kötik –, leginkább nekik tulajdoníthatjuk a mai templom felépítését.

Forrás: Papp Szilárd - Kisszekeres, református templom