Utolsó frissítés: 2025.01.21.
Kesellőhegy I. - kora bronzkori földvár
A Kesellőhegy ÉNy-i szélét keskeny nyakban kezdődő, majd kiszélesedő hegynyúlvány jelenti. DNy-i, Ny-i és ÉNy-i szélét a Hódos-ér völgye, ÉK-i és K-i oldalát pedig a hegy egyik mellékvölgye, a Kőfejtőárok határolja. Oldala köröskörül igen meredek, a Hódos-ér felé több helyen megmászhatatlan, sziklás, csak DK felől, a Kesellőhegy magasabban fekvő fennsíkja feló'l könnyű megközelíteni. Belső területe lapos, végig egyenletesen lejt ÉNy-i irányban, két vége között 40 m relatív szintkülönbség van. A hegynyúlvány relatív magassága a Hódos-ér feló'l 30-50 m között váltakozik, a másik oldala azonban a Kőfejtőárokból mindössze 6- 8 méterre emelkedik ki.
A legkönnyebben támadható DK-i, felső végét kettős sánc védi. A külső sánc hossza 65, az árokból mért mai magassága 2,20 m. A belső sánc 65 m-el beljebb esik, hossza 90, árokból mért magassága 4,30, a telep felőli belső magassága 1,20 m.
Mindkét sáncot azonos helyen, egy-egy nyílás szakítja meg, az árkok ezek előtt nincsenek kimélyítve. Az itt keresztülvezető kocsiút feltehetően a telepre vezető eredeti út nyomvonalát követi, helyi elnevezése: ,Vaskapu'.
A hegynyúlvány alsó, ÉNy-i végén felvezető mély kocsiút Ny-i oldalán is találunk egy sáncot, hossza 39 m, árka a belső oldala mellett húzódik, amelyből ma 1,10 m-re emelkedik ki. Az árokkal egy vonalban, a mély út másik, K-i oldala mellett, az egykori erődítés nyomaként elmosódott terasz figyelhető meg kb. 60 m hosszúságban. E rövid sánc, illetve terasz, részben a hegynyúlvány keskeny, de közel vízszintes vége felől nyújtott védelmet, részben az itt felvezető, ma is használatban lévő kocsiút védelmét szolgálta.
A hegynyúlvány többi oldalán a felszínen nem találjuk sánc vagy árok nyomát, de erre a rendkívül meredek oldalak miatt nem is volt szükség. A sáncok és a jól megállapítható hegyperem által bezárt terület hossza 350, legnagyobb szélessége 220 m, a területe 5,15 ha. Ehhez még hozzá kell számítani a DK-i két sánc közötti területet is, amely az ásatás adatai szerint ugyancsak lakott lehetett, ennek mérete kb. 70 x 40 m, területe 0,44 ha.
Kesellőhegy II. - késő bronzkori földvár
Ez a földvár a Kesellőhegy teljes, az egységes védelem szempontjából számításba jöhető fennsíkját magába foglalja. Ny és DNy felől a Hódos-ér, К felől a Cuha-patak felé lejtő, rendkívül meredek, 80-150 m relatív mélységet jelentő oldala határolja. Ugyancsak meredek, de valamivel már lankásabb az É-i és ÉNy-i oldala. D felől határolja a legrövidebb oldal, az itt húzódó mellékvölgy középen mindkét vége felől felmagasodik, vízválasztót képezve, és így mintegy természetes bejárót képez a fennsík felé.
A hegy erősen tagolt felszíne és több mély oldalvölgy miatt a fennsík természetes széle nem minden oldalán határozható meg egyértelműen. Ez érződik a sánc vonalvezetésén is, több helyen jelentős szintkülönbségekkel mélyen lekanyarodik, majd ismét felkapaszkodik, de a természet adta lehetőségeket jól kihasználva zárja körbe teljesen a szabálytalan alaprajzú telepet. A sánc körös-körül jól nyomon követhető, mai belső magassága 0,5- 1 m között váltakozik, külső lejtője a legtöbb helyen a természetes meredekben folytatódik. Ároknak nincs nyoma a felszínen. Legelmosódottabb, alig állapítható meg a sánc a Pálház nevű vadászháztól Ny-ra eső, kb. 400 méteres szakaszon. Teljes kerülete 5030 m, az általa körülzárt terület legnagyobb átmérője 1550 m, területe 112,5 3 ha.
A sánc néhány helyen megszakad, de ezek kapu mivolta többnyire bizonytalan, újkori átvágások is lehetnek. Kétségtelenül kapu lehetett a D-i oldalán lévő nyílás, ahol az egykori, bemélyedő kocsiút ma már fákkal benőtt, de jól nyomon követhető vonala egy ma is használatban lévő kocsiútban folytatódik. Az út a már említett D-i mellékvölgy magas vízválasztóján halad keresztül, majd felvezet a szemközti Kopasz-hegyre. A vízválasztón kb. 60 m hosszú, 3 m széles, 6- 8 m magas mesterséges töltésen halad az út, mintegy áthidalva a völgy két oldalát. Mai elnevezése ,Ördöggát', feltehetően az őskori kocsifeljáróhoz készült.
A másik természetes feljárót az É-i oldalon a telepbe mélyen benyúló mellékvölgy jelenti, amely szinte kettészakítja a földvár É-i felét. Itt a sánc kb. 30 m hosszúságban megszakad, de a vízmosásokkal erősen szabdalt és sűrű bokrokkal teljesen fedett, áttekinthetetlen területen a feltételezhető egykori kapunak nem sikerült a nyomára bukkanni. Még egy kapunyílás kerülhet szóba, ugyancsak az É-i oldalon, ahol a legnagyobb feltárást is végeztük, ezzel lentebb még bővebben foglalkozom.
A telep belső területe egyenetlen, legmagasabb része a D-i harmadában van, ezt a részt egyes térképek ,Iszkahegy'-nek is nevezik. A legmagasabb és legalacsonyabb fekvésű teleprészek között 100 m relatív szintkülönbség állapítható meg. A sáncon belül, az ÉK-i oldal mélyen benyúló völgyének felső végén bővizű, soha ki nem apadó forrás, az ún. Csörgőkút fakad. Előtte kb. 12 m hosszú, ma már alig látható mesterséges töltéssel 20 m átmérőjű kis víztározót alakítottak ki, ma már erősen elposvanyosodott. A sáncon kívül, a hegy oldalában még több kisebb, időszaki forrás fakad, ezek közül a Ny-i oldalban a Pálház alatti a legjelentősebb.
Forrás: NOVÁKI GYULA - Őskori és középkori várak a bakonyi Kesellő- és Zöröghegyen
