Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mindszentkálla - Kerekikál templomrom

A település 1292-ben fordul elő legkorábban a veszprémi püspökség birtokában, amely adományban szerezte. 1296-ban Kerekikált, Töttöskál és Sásdikál falvakkal együtt Atyusz nemzetségbeli Csaba és Bánd eladta a Monoszlóiaknak. Más értelmezés szerint: Atyusz nemzetségbeli Csaba comes és fivére Bánd 1296-ban a Sásdikál, Kerekikál és Tüttöskál között fekvő ötvenjugerumnyi szentvidkáli ősi birtokukból húszjugerumnyi földet és két szőlőt eladtak rokonuknak, Monoszlói Gergely mesternek. Egy másik adat szerint 1296-ban Kereki-Kál szomszédságában feküdt Mikó énekmondó birtoka. Ekkor az uralkodó a veszprémi püspökségnek adományozta. Temploma a középkorban anyaegyház. 1333-1334-ben papja Balázs, 30-30 széles dénárt fizetett.

Rómer Flóris 1876-ban az alábbi leírást készítette a templomromról: „A kisfaludi határban Káptalan-Tótin kivül, jobbra az országuttól áll egy puszta templom omladéka, melynek tornya kéményszerüleg emelkedik. Az imaház keletelt; terméskőből van épitve, falai 2’ 2”-nyiak, a nyugati oldalon nem volt bejárás, hanem még a keskeny talapfedők valamint a lőrés idomu ablakok kivehetők. A hosszhajó záradéka egyenes, szentélyt nem vettem észre. A hajó hossza 35’, szélessége 20’. Oldalfalai majdnem egészen bedültek, csak a keleti és nyugati falak és az északinak keleti része még fennállnak. A nép Kereki Kállának nevezi e romot.” Kereki-pusztát a veszprémi káptalantól Kerkápoly 12 ezer forintért megvásárolta. Kereki-Kál temploma „meglehetősen” megmaradt, mert azt Kerkápoly kitataroztatta, s vincellérlakássá alakíttatta át.

Koppány Tibor 1963-as tanulmánya szerint: a középkori Kereki, illetve Kerekikál királynéi birtok volt, amelyet a 13. században kapott meg a veszprémi egyház. Még a 14. század közepén is éltek királyi jobbágyok a püspök és a káptalan népei mellett. Később a kapornaki apátságnak is voltak itt földjei. Papja 1333-34-ben papja Balázs. Egyhajós egyenes szentélyzáródású keletelt épület, valószínűleg déli bejárattal, nyugati felében „kegyúri” karzat pilléreinek és boltozatának nyomaival. A 19. század második felében présháznak építették át. 1963-ban düledező, romos állapotú. 

Magyarország régészeti topográfiája szerint „A Kereki-domb északkeleti lábánál állt a középkori Kerekikál község temploma. … A századforduló idején pusztították el a középkori romot, vincellérházzá építve át. Ez a második világháborúban elpusztult, és ma már csupán felmenő falai állnak. Gyakran találnak itt melléklet nélküli csontvázas sírokat, az egykori templom körüli temetőből.”