Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsódiós - Slepý vrch

Alsódiós, a Kis-Kárpátok alatt fekszik. Tót kisközség, 221 házzal és 1199 róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi község, melyet hajdan, a mikor lakosai tótok voltak, Tótdiósnak, a mikor pedig újabb telepítés által német 27község lett, Unter-Nussdorfnak és Windisch-Nussdorfnak neveztek. A vöröskői vár tartozéka volt és a várbirtok sorsában osztozott. Egy 1536-ből való oklevél mezővárosnak nevezi. Érdekes egy XVI. századbeli oklevélben foglalt az a kijelentés, mely szerint, a mikor a község lakosai németek voltak, kimondották, hogy „dulden unter sich keinen Pemen”, vagyis, hogy az itteni németek nem tűrnek maguk között cseheket, a kik alatt nyilván tótok értendők. Ez a határozat azonban nem gátolta meg azt, hogy lakosai már 1736-ban tisztán tótok legyenek. A Rákóczy-féle szabadságharcz alatt a császáriak kétszer felgyújtották a községet. Kath. temploma 1518-ban épült és nagyon érdekes gótikus részletei vannak. Az egyház értékes régi szentségtartót őriz, melyet az 1694-ből való canonica visitatio is már réginek említ. A szentségtartónak egy része azonban már át van alakítva. Van még ezenkívül egy ezüst-kelyhe is, melyet Simon Katalin 1615-ben ajándékozott az egyháznak. A község felső végén áll a Szent Háromság-kápolna, melyet 1715-ben, az akkor dúlt pestis emlékére építettek. Mindvégig a vöröskői vár tartozéka volt és ma is id. Pálffy János gróf a birtokosa. Hozzá tartoznak Javornik, Koza, Sisoretni vadászlakok és Szolirov major. Postája Felsődiós, távírója Szomolány.

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - POZSONY VÁRMEGYE - POZSONY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. -  Írta Vende Aladár - Alsódiós.

Slepý vrch (544 m tengerszint feletti magasság). A Kis-Kárpátok előterében, a Kislosonc község és Felsődiós és Alsódiós falvak között található domb, amelyet a Parná folyó vesz körül. Mezozoikumi mészkövekből, kvarcitokból és a keleti lábánál első- vagy őskori filalitokból épül fel. Felső részén 2005-ben egy jelentős, mintegy 2 hektárnyi területű, régészeti lelőhelyet tártak fel. Ez a Kr. e. 5. századból származik, és így a legrégebbi ismert kelta dombvár Szlovákiában. E felfedezésig azt feltételezték, hogy a kelták csak jóval később kezdték el nagymértékben betelepíteni ezt a területet. A kelta népcsoport tagjai itt vasércet bányásztak. A dombvár területén kovács- és kohászati műhelyeket, valamint ékszerkészítésre utaló leleteket találtak. A dombvárat erőszakkal pusztították el, mivel nyílhegyeket, lándzsákat, kardokat, számos emberi csontot találtak mindkét nemből és minden korosztályból, valamint tűzre utaló nyomokat. A dombtető körül különböző mértékben elpusztult sáncok maradtak fenn.