Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

MAGYARLAPÁD református templom

A nagyenyedi református egyházmegye honlapján:

1030–1038 között így szerepel a forrásokban: contuli in Transsilvanis partibus villam Lapath. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 171.) 1177-ben és 1202-ben Lapad, 1316-ban Lapad, 1317-ben Lapath néven említik. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)

Magyarlapád (Lopadea Nouă) a Maros és a Küküllők összefolyásánál, Nagyenyedtől 10 km-re, keletre fekszik. A környék egyik legkorábbi időktől magyarok által lakott települése. (Honfoglalás kori temetőjét 1905-ben találták meg.) A település első okleveles említése az 1030-as évekből való. Neve az okiratokban két változatban fordul elő: 1177-ben Lapath, 1202-ben és 1316-ban Lapad, 1317-ben Lapath. A falu már 1564 előtt a reformáció útjára tért, az idők során felekezeti iskolája is volt. Az Alsó-Fehér vármegyei polgárháborús mészárlások mindig elkerülték a falut, így mai napig megmaradhatott magyarnak és reformátusnak. A templom hajója a 13. században épült, román stílusban. A kazettás mennyezet 1759-ben készült. A hajó belső falán vörös körben két felszentelési vörös színű kereszt utal a katolikus vallásra. A szentély később, a 14-15. században épült, gótikus-román stílusban, egy korábbi kisebb szentély helyén. A boltozatos szentély ismeretlen okok miatt beomlott, és azóta kazettás mennyezete van. A két karzat és a szószékkorona 1760-1761-ből való. A templom eredeti tornyát 1866-ban lebontották, mert az a kellő mélységű alap hiánya miatt megrepedezett. A mai torony 1871-re épült fel. Ennek építésénél Zeyk Károly egyházmegyei gondnok, báró Kemény István, csombordi, és Jakab Károly, magyarbagói földbirtokosok nyújtottak jelentős anyagi támogatást. A templomnak volt egy 1700-as években épült orgonája, de azt a második világháborúban a román hadsereg széttörte. Ennek maradványait 1950-ben eladta a presbitérium. Két harang van a toronyban. A régebbi 1514-ből való. Felirata: „SANCTA MARIA ORA PRO NOBIS”. A másikat az első világháború után, 1922-ben öntette a gyülekezet.  A 20. század elején a település 899 lakosából 835 református volt. Magyarlapád ma egyike a megye teljes egészében magyarok lakta öt településének. A gyülekezet jelenlegi lélekszáma 998. 

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. könyvében:

Gizella királyné (1030–1038) adományából a déli apátság birtoka, 1296-ban pedig a budai káptalan a birtokos, és 1316-ban is. (Györffy: i.h.). Korán lehetett temploma, de papja csak 1332-től ismeretes: Mihály, aki a pápai tizedjegyzék szerint 3 garast fizet, 1333-ban 10 dénárt, 1334-ben szintén 10 dénárt; 1335-ben Péter 10 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 84.; Batthyaneum. II. 134.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C. III. 124, 159, 194, 206.) Román kori temploma ma is áll. A gótikus korban hozzáépített szentélye a hajó szélességére épült. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 228.) Kazettás mennyezete 1760-ból való. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVII. században megfogyatkozott lakosságát – a hagyomány szerint – hajduk telepítése pótolta. (Alsó-Fehér vármegye monográfiája. I. 469.) A XVIII. században református anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.; Helységnévtár. 1913.) Magyarlapád csaknem teljesen tiszta református.