Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vecel - Micia

Talán a hegyes-dombos vidék nehéz áttekinthetősége hozhatta magával a volt dák terület ismételt felaprózását, közigazgatási szempontból, mert a tartomány maga nem volt nagy kiterjedésű. Az Olt, Duna, Szeret folyóktól és a Kárpátok délkeleti vonulatától határolt nagy román síkság, valamint a délmagyarországi Bánság (Bánát) ugyanis sohasem tartozott az ókori római birodalomhoz. Pusztán a Dacia tartományban megfordult római birodalmi csapattestek dáciai feliratos kő- és bélyeges téglaemlékei legkülső lelőhelyei figyelembevételével

Dacia legkülső, I. védelmi vonalát az alábbi helyeken át vonhatjuk meg: Palánka—Fehértemplom — Varadia — (Versec?) — Zsidovin — Vecel — (Zalatna) — Abrudbánya — Verespatak — Magyarpeterd — Mikes — Gyalu — Sebesvár — Kissebes — Meszes-hegység — Tihó — Szamos vonulata (Alsókosály, Alsóilosva) — (Beszterce) — Marosvécs — Mikháza — Sóvárad — Énlaka — (Székelyudvarhely) — Bárót (?) — Bereck — Kovászna — Nagyborosnyó — Barcarozsnyó — Hévíz — Kissink — Felek — Olt vonala — Alduna (a Karas és az Olt közti szakasza). Dacia tehát a mai Erdély magván kívül a tulajdonképeni Romániából csak Olténiát foglalta magában.

A dáciai táborerődítmények, mint másutt is, először földvédművek voltak, amelyeket a végleges konszolidálás után építhettek át kőfalú castellumokká.

A dáciai írásos katonai emlékek legkülső lelőhelyeit Zsidovin—Berzovia felett tovább követve, megint Vecelnél találunk biztos castellum-maradványokat (a Maros mentén, Dévától nyugatra, rómaikori neve: Micia). A miciai táborerődítmény két zászlóaljas volt (180 X 360 m), mert a Maros völgyében keleti irányban haladó határ itt észak felé elfordulva, élesen megtört. Micia-ban a jelentős létszámú helyőrség mellett természetesen számottevő katonai kolónia is kialakult, amely azonban végig csak vicus rangján maradt meg, municipium vagy colonia városi jogot nem nyert el. A Vecelen és környékén napfényre került feliratos kő- és bélyeges téglaemlékek alapján Micia kettős táborerődítményében és körzete őrtornyaiban a következő katonai alakulatok állomásozását látjuk igazoltnak:

a) Hosszabb időn át:

Ala I Augusta Ituraeorum sagittariorum, Traianus haláláig (Kr. u. 117);

Ala I (milliaria) Bosporanorum, Hadrianus-Antoninus Pius korában;

Ala I Hispanorum Campagonum, a II. század derekától a római uralom egész tartama alatt;

Cohors II Flavia Commagenorum (equitata sagittariorum)' Traianus korától kezdve a római uralom egész ideje folyamán;

b) Rövid időn át, átmenetileg:

Cohors I Alp(inorum), a III. század elején (CIL III 1343);

Cohors VIII Raetorum (civium Romanorum), talán a II. század folyamán valamikor;

Cohors I Vindelicorum, a III. század elején (CIL III 1343);

N(umerus) Mfaurorumt Milltum?) Mficiensiumt Maurorum'i), a III. század elején;

[N(umerus) B(rittonuml), a II. század folyamán valamikor;

X(umerus) M(ilitum) TI( ....,!), a III. század elején (CIL III 1343);

Légió Ilii Flavia félix egy osztaga, bizonyosan Traianus uralkodása alatt;

Légió XIII gemina osztagai, a II. század legelején és a III. század elején; a II. század derekán a kőbe való átépítéshez a téglaanyagot hajón is szállíthatták ide Apulum-ból;

A S(ingu)L(ares), a helytartói testőrség egy osztaga avagy a L(egio?) S(ecunda? Italica?) talán a II. század II. felének háborús zavarai közepette, ha a L S téglabélyeg erre a csapatnévre egészíthető ki.

Forrás: SZILÁGYI JÁNOS - A DÁCIÁI ERŐDRENDSZER HELYŐRSÉGEI ÉS A KATONAI TÉGLABÉLYEGEK