Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fehérvíz református templomrom

Fejérvíz. Feyruizy. (Kenéz nevében. 1411–1412) Kenezii de Feyeruiz; poss. Feyeruiz in districtu de Hadzak. (1445) Poss. Feyerwyz. Nobiles de Feyerwiz. (1447) Poss. Feyerwiz in districtu Hathczag. (1463) Feyerwyz. (1453) Feyerwiz. (1457) Poss. Feyerwyz. (1496) Feyrwyz. (1500) Nobiles possessionis Feyerwyz. (1519). – A Fejérvizi, fejérvizi Magyar, Balaczin vagy Balaczin-fi, Biborcz, Nagy sat. és a Bojesdi vagy Bajesdi családoké volt, 1445-ig illetve 1447-ig kenézi, azután pedig (a kormányzó adományából) örök – azaz nemesi jogon. 1453-ban azonban még mindig Déva vár tartozékai közt sorolják fel. – Ma Fehérvíz, Hátszegtől dél-keletre, Bajesd szomszédságában. Forrás: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában - V. KÖTET - HUNYADVÁRMEGYE. - HELYSÉGEI

1411-ben Feyrviznek írják, 1447-ben Feyerviz (Suciu). Templom létére az 1600-as évekből van két adat: Egy kehely ezüstből latin felirattal, mely szerint 1636-ban Fejérvizi Péter adományozta: „Anno 1636 Petrus Fejérvizi (Ref Protocollum I/5 204 oldal). 1680-ban református lelkipásztor működik. A templom építését a XV. századra teszik. Ebből a korból eredő falfestményről is írnak, de forrás megjelölése nélkül. Maga a templom már nem beszélhet, mert 1788-ban törökök égetik fel. A templomot közösen használják a görögkeletiek és a reformátusok. Keleti vallású papról 1548 és 1559-ből van adat. 1699–1700-ban Péter nevű pap, aki a reformátusokhoz kíván áttérni. A templom leégése után megújítják. Valószínűleg ekkor építik a közös temetőben álló református templomot, amelynek már megújításáról olvasható a templom frontján: „Isten kegyelmével újból építtetett ezen torony 1838–1839-ben Bajesdi Koszta László, volt udvarbíró V. R. F. béli adakozásból Sz. Kocsárdi Konya Dániel Sys Hunyad vármegye assesora által.” A templom ma nagyon romlott állapotban áll. E század elején még létezik az egyházközség, de csak 19 lélekkel (Schematismus 1913). Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek.

Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok... Az ötödik település, ahol bizonyíthatóan közösen használták a templomot, a reformátusok és a görögkeletiek, Fehérvíz. Az egyházközség az 1778. június 28-án Küküllőváron tartott Generális Zsinat elé terjesztette kérését, minthogy eddig az oláhokkal egy templomba jártanak, most pedig azoktól sokképpen mortificáltatnak [zaklatásnak vannak kitéve], hogy vagy mostani templomok különösön nékiek engedtessék, vagy pedig, hogy mást építhessenek, munkálódja ki a Generális Szent Synodus. Az 1782-es vizitációnak pedig a közös templomhasználat kedvetlen és hellytelen következéseivel kellett számolnia, de örömmel vették tudomásul, hogy az eklézsia engedélyt kapott saját temploma építésére. Az 1783-ra felépített templomot az 1788. évi török betörés rongálta meg, de a gyülekezetnek volt ereje újjáépíteni azt. Sajnálatos módon, a békétlenkedésen kívül, Fehérvízen sem tudunk meg többet a közös templomhasználat részleteiről. Bár nincsenek konkrét adataink, mégis feltételezzük, hogy Kolcvár (Malomvíz), Sztrigyszentgyörgy és Zeykfalva templomait is közösen használhatták a reformátusok és a görögkeletiek, és azok csak a magyar eklézsiák elnéptelenedése után mentek át az ortodox gyülekezetek tulajdonába. Forrás: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere III. 1686-1807