Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

GERGELYFÁJA lutheránus temploma

GERGELYFÁJA: 1263: possessio Gergerfaya (Györffy II. 161.). 1304-ben Greorfaya, 1130-ban Geregurfaya, 1332-ben villa Gregorii, 1391-ben Gergelfay, 1437-ben Gergesfaya, 1587-ben Gergelyfája néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 161.; C. Suciu: Dicţionar istoric.). 1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt fizet, majd ismét fél lotót ezüstben, 1333-ban 33 dénárt, 1334-ben 11 dénárt és ismét 44 dénárt, 1335-ben 20 dénárt és még 45 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 99–100.; Documente. XIV. C., III. 131, 139, 180, 206.; Batthyaneum. II. 127.) A XV. századi gótikus templomból csak a szentélyt tartották meg, amelyhez egyszerű hajót csatoltak. Megmaradt a reformáció előtti szentségfülke is. Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, amit az a tény magyaráz, hogy papja a springi szász dékánátushoz tartozott. (Györffy: i.h.). A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.). Forrás: Léstyán Ferenc MEGSZENTELT KÖVEK A KÖZÉPKORI ERDÉLYI PÜSPÖKSÉG TEMPLOMAI

Gergelyfája Fe (Gyulafehérvár-K) {1241 e.} 1304: p. Gregorfaya ... in loco Zekes; 1307: Gerugurfaya; 1332–6: Johannes sacerdos de v. Gregorii. „Székes“ földön terült el (1304–13). A kolozsmonostori konvent hamis birtokösszeírások alapján követelte itteni régi birtokjogait. Ezzel szemben Varsányi Gergely fia Tywan, két fiával 1304-ben azt adta elő, hogy Gergelyfája felét, öröklött birtokukat a régi tatárjárás óta elidegenítették tőlük, s mivel ezt rokonuk, Been öccse: Sólyom Benedek visszaszerezte 50 M költséggel, neki adják. 1307-ben Benedeek, mint az erdélyi püspök serviense, átíratja az oklevelet, rövidesen azonban Gergely fia Tyuan comes perbe keveredett Sólyom Benedekkel e fél birtok felett, és Kán nb. László vajda elhalasztotta a pert. 1313-i oklevél szerint e birtok egyik fele mint az örökös nélkül elhalt Tyvan birtoka, másik fele pedig bírság fejében László vajdára szállt, aki 12 M-val megváltva Tyvan leányai: Margit és Skolasztika leánynegyedét cserébe adta Kelneki Dánielnek és Salamonnnak. Ekkor körülírták Gergelyfája, Veresegyháza és Székesföld közös határát. E határjárás D felé Spring és Ringelkirch (Hosszútelek), K felé pedig Konyha (Preszáka, azaz Székásgyepü) és Cheuturn, azaz Pókafalva felé adja meg a határt. Ny felé a határ Zynpotoka (a Szinpataka 1875. tk: V(alea) lui Sinui). 1320-ban a Kelnekiek átíratják ezt az oklevelet, s ők bírják 1324-ben is, mint Ringelkirch szomszédosai, s 1345-ben. A springi szász dékánátushoz tartozó papja 45 dénár pápai tizedet fizet (Gy 2: 161). 1466.XI.26.: Iklódi Mártonné Drági Potenciána Gergelfaya birtokbeli részét eladja Vingárti Geréb Jánosnak (KmJkv 1710); 1469.IX.7.: Somkeréki Erdélyi István Gergelfalya-i részét eladja ua (1909); 1469.X.4.: Esztényi Bertalan Gergelyfalya-i részét eladja us (1912); 1477.XII.19.: Suki János Gergelfalwa-i részét zálogba adja Sándorházi Ambrus gyalui várnagynak (2252). Későbbi elnevezések: 1587: Gergellyffaya, ld Vingárt (Dé 20). 1600: Gergelyfája, 1733: Ungureny, 1750: Ungurej, 1760–2: Gergelyfája. 1808: Gergelyfája h., Gergesdorf g., 1861: ≈, Gergersdorf, Ungurej AF (5). 1888: ≈ (≈, ≈) AF Kisenyedi js (Je 343). 1913: Gergelyfája AF vm (Az). – 1909/19: Ungurei, Gf, Gergeschdorf, – 1974: c. Roşia de Secaş {Székásveresegyház kzs faluja, DNy-i hrs}  Forrás: Erdélyi helynévkönyv - Adattári tallózásból összehozta Vistai András János