A város északi részén, egy alig 40 m magas, meredek sziklahegy keskeny gerincén épült a hosszan elnyúló szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár, megközelítően 400x100 m alapterülettel.
A kb. 250 m hosszú, egykori alsó várba a délkeleti végén épült kettős kapuudvaros elrendezésű, felvonóhidas várkapun lehetett bejutni, melyet kettős fal választott el a felső vagy belső vártól.
A kettős várfalon egy félkör alaprajzú, 5 lőréses, 19 m átmérőjű kapuvédő bástya, egy kapuszoros, majd egy újabb kaputorony és kapuudvar helyezkedett el, melynek működő végében állott, az ugyancsak felvonóhíddal ellátott belső kapu. Ennek vonalában kelt - nyugati irányban húzódott a külső és belső várat elválasztó fal, melynek nyugati végében, a belső vár sarkában egy félkör alakú, 4 lőréses, 16 m átmérőjű kapu erősítette a nyugati falat. A keleti oldalon egy szabálytalan alaprajzú, különálló épület állt, feltehetően ez lehetett a várparancsnok és a várőrség lakóépülete.
A belső kapuval szemben a székesegyház emelkedett kettős tornyával, melyet 1380-ban Nagy Lajos király magasított fel. A kaputól jobbra, a keleti várfalhoz támaszkodó épület a királyi palota, északi végénél a Gizella-kápolna előtt található a vár egykori, és még ma is 26 m mély ciszternája, melynek ivóvizét az Úrkút utca sarkán levő forrásból hordták fel, ahová a Székesegyház mögötti, őrtoronnyal ellátott kis kapun lehetett lejutni.
A ma is álló Tűztorony alsó részén, a régi vár egyik védőtornyának maradványa, itt volt a barbakánnal erősített első falhoz csatlakozó kaputorony.
A várból ma már csak a sziklaperemet követő védőfalak egy része, a külső vár bejáratát őrző várkapu melletti őrtorony, az alapjaiban középkori kettős tornyú székesegyház áll.
A város helyén a korai bronzkorban is volt már település, ahol i.e. 1000 körül a Várhegy tetejére földvárat építettek. Római kori emlékeket a város területén nem találtak, csak a környéken voltak római telepek.
Veszprém környékén már a X. században birtokába vette a fejedelmi törzs, és az egyben a birtok központja is lett.
A városnevét Boleszló lengyel fejedelem és Géza fejedelem Judit leányának fiától, Beszprimtől származtatják, aki az ezredforduló körüli évben menekült ide. Géza özvegye, Sarolta, Veszprém várába tartózkodott akkor, amikor Koppány vezér, somogyi ispán 998-ban az ősi szokásjogokra hivatkozva erőszakkal feleségül akarta venni, vissza akarta állítani a régi törzsi hatalmát, ezért a központi hatalom ellen fellázadt, és seregét Veszprém ellen vezette. A lázadót azonban I. István legyőzte, Koppányt kivégeztette, és birtokait elvette. Veszprém hűségéért kiváltságokat kapott, a királynék székvárosa, a veszprémi püspök pedig a királyné kancellárja és koronázója lett.
Veszprémben meg az ország első püspökségét, melyet a hagyomány Gizella királynénak tulajdonított. Annyi bizonyos, hogy ,,Szent Mihály püspökség" és székesegyháza 1002-ben már állt, míg az esztergomi érseki szék alapítása 1001-ben történt.
A püspökség mellett Veszprém várispánság székhelye is olt, de mint ilyenről, csak II. Endre király 1207-ben kelt oklevelében olvasunk.
A vár említése egy 1206 körül kiadott oklevélben történik, amikor János esztergomi érsek ítéletet hoz Péter bakonybéli apát és a veszprémi vár, ,,Besprienis castri", néhány jobbágya között Scis nevű helységben levő peres földekről, majd 1242-ben, amikorra már kiépült a külső vár fala, a kettős főkapu bejáratával, tornyokkal és az ezek előtti palánkkal. IV. Béla király pedig 1263-ban a veszprémi várhoz tartozó Tóthrada nevű földet adományozta Bankó veszprémi várjobbágynak ,,terram Castri Wesprimienis Tothrada".
Csák Péter, az ország nádora és bírája, 1276 augusztusban a vár őrségét meglepte, a várat megszállta és a székesegyházzal együtt kirabolta s felgyújtotta. A tűz martaléka lett a híres káptalani iskola és a könyvtár is. IV. László király szerint ,, Emberemlékezet óta ehhez hasonló gonoszság az országban nem történt". A főiskolát a király helyreállítatta, az a török megszállásig működött.
Károly Róbert király 1313-ban a veszprémi püspöknek adományozta a Veszprém megyei ispánságot, ezzel a vár mindenkori ura a püspök lett. 1412-24 között Castiglione Branda olasz bíboros a veszprémi püsppök, aki jelentős építkezéseket folytatott a várban. Nevéhez fűződik a belső és külső vár különválasztása, a vár tornyos megerősítése, a felvonóhidas kapu és a belső várban az emeletes püspöki palota megépítése.
Mátyás király uralkodása idején Vetési Albert a püspök, aki megújítatta a Szent György-kápolna falfestményeit, kapuját vörös márványból faragott címerével díszítette, a székesegyházban vörös márványból készített oltárt állítatott, orgonával látta el és ispotályt alapított a káptalani részen. Halála után itt temették el a Szent György-kápolnában, és a feltárás során a megrongált sírkövének töredékeit is megtalálták. Mátyás király halála után, 1490-ben Miksa osztrák herceg tört be az országba, a hozzá pártolt Vitéz János veszprémi püspök a árat is átadta neki. Egy év múlva azonban újra magyar kézen van Veszprém.
A mohácsi csatavesztés után 1527-ben Ferdinánd emberei foglalták el, 1530-ban János király csapatai szállták meg, majd 1537-ben a Ferdinánd oldalán álló enyingi Török Bálint, tőle pedig még ebben az évben Puchain Vilmos vette vissza. Az ostromok során megrongált falak újjáépítése csak lassan folyt, és még Buda eleste után is hevenyészett palánkfallal volt megerősítve.
Ali budai pasa 1552-ben vette ostrom alá Veszprém várát, melyet 10 napi ostrom után Vas Mihály kapitány árulása következtében el is foglalt, és azonban hozzákezdett annak kijavításához. Egy 1560-ból való kimutatás szerint a török 800 akcse összeget fordított a vár kapujának újjáépítésére.
A várban 1557-ben óriási tűzvész pusztított, és mint azt Takaró Mihály írja, ,,Veszprimnek az külső vára mind álgyú s mind tarack elégett".
Salm Eckhard gróf, győri kapitány vette vissza 1566-ban, amikor az ostrom során leégett a székesegyház is, így több mint egy évszázadig csak az altemplomot tudták használni.
A bécsi Haditanács a vár kijavítását rendelte el, melynek során az 1570-es években itt tevékenykedett Suess Orbán, Bernado Gallo, Giuseppe Civitale, Fausto Veranzi, és ebben az időben mérte fel a várat Giullio Turco is.
Alighogy felépült a vár, 1593-ben a Szinán pasa vezette török sereg ismét elfoglalta, 1598-ban azonban már újra a magyaroké, miután a Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette sereg közeledtének hírére a török a várat elhagyta.
Bocskai hajdúi 1605-ben foglalták el, majd 1620-ban Bethlen Gábor vezéreinek, Haller Györgynek és Fekete Péternek hódolt meg a vár őrsége, kiktől azonban a nikolsburgi béke a császárnak jutatta vissza. II. Ferdinánd 162-ben 6000 forintért Zichy Pálnak adta zálogba a veszprémi uradalmat, melyet Senyey István püspök 1629-ben 10000 forintért váltott vissza. 1683-ban Barkóczy Ferenc, Thököly Imre vezére vette be, de három év múlva királyi csapatok szállták meg.
I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, melynek végrehajtásával Steindorff ezredest bízta meg a Haditanács. Ez azonban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. A város a Fejedelem tábornokának, Forgách Somonnak 1704 tavaszán meghódolt, de nem sokkal ezután Heister császári tábornok foglalta vissza, és a várat a várossal együtt felgyújtotta.
Az 1723. évi 23. Tc. véglegesen megszüntette Veszprém végvári jellegét és vele együtt kiváltságos helyzetét is. A belső vár kapuját egészen, a belső és külső várat elválasztó falat részben Acsády Ádám püspök 1733-ban romboltatta le. 1763-ban Fellner Jakab kapott megbízást a Püspöki Palota helyreállítására. A XVIII. században új paloták, templomok és házak épültek a lerombolt vár területén.
